Alkotók
Mi egy lélekcsoport vagyunk, akik annak érdekében szövetkeztünk, hogy az Emberiség számára ihletet adjunk és az embereket a saját lényegük felismerésére inspiráljuk. Mi pont olyan lelkek vagyunk, mint amilyenek ti vagytok, esetleg ugyan azok is.
Mi más módszerekkel dolgozunk, mint általában a tudósok. Alapvetően más a megközelítésünk, más alapelveket és törvényszerűségeket használunk és más a célunk is. Ismereteink szerint, nem lehetséges mindenhol érvényes, abszolút érvényű alapmódszert találni. Minden sík nézőpontjából máshogy néz ki a valóság, mások az igazságok és mások a magyarázatok.
A földi valóságba érkeznek más világokból átküldött felfedezések és születnek az emberi egóból inspirált megoldások is. Az emberi egóból induló kutatásokban a tudósok, a nézőpontjaik váltogatásával egy körgyűrű újabb és újabb pontjait fedezik fel egy végtelen történetben. Esetenként nem ismerik fel, hogy valójában önmaguk körül keringenek. Mi úgy látjuk, hogy a földi tudósok egyre újabb és újabb fizikai törvényeket fognak felfedezni, egészen addig, amíg kutatnak. Valójában öntudatlanul új törvényeket teremtenek maguknak, a valódi alaptörvények felhasználásával.
Ismereteink szerin az univerzum működése néhány rendkívül egyszerű alaptörvényre vezethető vissza.
Ugyanazok az egyszerű alapminták ismétlődnek újra és újra, de eközben az ismétlődő minták sokasága már egy új valamit hoz létre. Az újonnan létrejött minták egymásba ágyazódnak és eredőik alapként szolgálnak a még újabb és specifikusabb minták számára.
A saját nézőpontunkból a valóságteremtő törvények és szabályrendszerek élőlényeknek látszódnak.
Amikor együtt dolgozunk, akkor a lelkünk időlegesen egybeolvad a törvények lényegével és együtt mozdulunk a kívánt cél irányába. Ezeket az alapmintákat vagy törvényeket gyakran csak körülírni lehet, vagy úgy bemutatni őket, mintha emberi lények lennének, mivel nincsenek rá közvetlenül érthető földi fogalmak. Néhány példa ezekre:
Önazonosság
Mindenben a Teremtő lényének az alaptermészete tapasztalható. A Mindenség Teremője önmagából megnyilvánul valamivé, ami lappangó formában eleve önmaga volt, önmagában, mindig is. A Teremtő ezen a módon kívánja megtapasztalni és megélni önmagát, a saját örömére.
Szeretet
Mivel a Mindenség Teremője minden teremtményében önmagát éli meg, a saját magából születő teremtményeket a saját szeretete által tartja egységben önmagával. A szeretet az univerzum összetartó ereje, ami biztosítja, hogy a teremtmények egységben maradjanak önmagukkal és a Minden Létezővel, mint Isteni lénnyel. A szeretet által a teremtmények felismerhetik és megélhetik Istent, önmagukban és másokban is. Így a szeretet minden teremtmény számára egy közös kapcsolódási pont. A Teremtésben, mindenki a másik része is az egyben, emiatt mindenki a másikért is van, valamilyen módon. Az egymásba ágyazódás által, valakinek a jóléte a másik boldogságának a függvénye is egyben. A szeretet által, az egymástól teljesen eltérő karakterű teremtmények is képesek egymáshoz kapcsolódni, az Isteni forráson, mint bázisponton keresztül. >
Önhasonlóság
Isten minden teremtményében felfedezhetőek bizonyos Teremtői alapminták, úgy ahogyan az önmagámból kibomló fraktál ugyanarra az egyszerű ismétlődő alapmintára épül. A Mindenség Teremtőjének alapmintázatai öröklődnek a teremtményeiben, és azok teremtményeiben is, a végtelenségig.
Az alapminta bármelyik ponton megfigyelhető, még az összetett rendszerekben is, akkor is, ha látszólag rejtve van. Például a fraktál, ami újra és újra kibomlik önmagából, a fa, ami önmagából növeszt újabb és újabb ágakat, a vállalatvezetés, ami fa struktúrát vesz fel, mindez az alapminták sorozatos ismétlődével megvalósítva. Bonyolult és összetett rendszerekben is felfedezhető az eredendő Isteni alapminta.
Aszimmetria esetén felbomlik a homogén tér, ezáltal az „eleve meglévő Isteni alapanyag” önmagából, egy új valamivé alakul. Ez a valóságteremtés motorja.
A viharos szél hatására a sima óceánból egy hullám emelkedik ki, míg mellette a vízfelület besüllyed. A hullám megnyilvánul anélkül, hogy plusz anyagmennyiség került volna bevonásra. Valami új keletkezik, ami előtte még nem volt. Minőségi változás, ami látszólag a semmiből születik.
Egyensúly Anyag és energia megmaradás.
Az Isten, mint Minden Létező, önmagával tökéletes egyensúlyban van a szeretete által. A Teremtő, mint bázispont, látszólag nincsen semmiből. Az által válik megtapasztalhatóvá önmaga számára, hogy aszimmetriát teremt önmagán belül, ezáltal a „semmi” látszólag néhol összetömörül, míg néhol látszólag kitágul. Az alapmódszer végtelen számú használatával, bonyolult létformák keletkeznek. Ettől fületlenül a szumma anyag és energiamennyiség nem változik, vagyis a „semmi” továbbra is semmi marad. Ezért ha egy teremtményt teljesen képesek lennénk önmagába összeroppantani, akkor az eltűnne a „semmibe”.
Minden teremtmény ennek az egyensúlyi állapotának a visszaszerzésére törekszik. Miközben erre törekszik, a folyamat során akarva akaratlanul létrehoz valamit, ami korábban még nem volt. Ezáltal a teremtmények megtapasztalhatóvá teszik Istent önmaga számára anélkül, hogy önmagán kívül plusz anyagot vagy energiát kellene bevonnia önmagába. A Minden Létező önmagából bármit képes megnyilvánítani, és ehhez csupán a „semmire” van szüksége.
Interferencia
Több valóságteremtő törvény egymásra hatásaként egy újabb valóságteremtő törvény születik. Az új törvény örökli a szüleinek alapmintázatát az önazonosság és az önhasonlóság okán. Az újonnan születő törvény szükségszerűen megszüli a saját ellenpólusát is, hiszen a tökéletes egyensúly csak így biztosítható.
Általánosságban a világmindenséget mozgató törvények úgy működnek, hogy az egyéni és a kollektív energiákat, egy, a saját mintájuknak megfelelő mederbe terelik, amik kiváltják a rájuk jellemző hatást. Úgy működnek, ahogyan a folyómeder irányt ad a víznek. Ezeket a mintákat és szabályrendszereket, a valóságteremtésünk során, öntudatlanul meghívjuk, vagyis a lélekenergiánkat ezekben áramoltatjuk.
Élő Törvények
Ha nem technikai értelemben vizsgálódunk, akkor ezek a törvények a saját létsíkúkon már teljesen másképpen látszódnak.
Ha a fizikai testedre gondolsz, akkor ezt mondhatnád. Különállóak vagyunk. Nekem és neked van egy jól körülhatárolható részem. Én innen kezdődöm, az után viszont már te vagy. Én eddig tartok, onnantól kezdve pedig már te kezdődsz.
Ezzel szemben a törvény nem egy önálló entitás és nem is egy lélek alapú lény. Neki nincs Én tudata, nincs önálló akarata, de van intelligenciája. Egy ilyen lény az ember számára kicsit furcsa lehet.
Ő azt mondja magáról, hogy akármerre is nézek, mindenben önmagamat látom, ezért nem tudom, hogy meddig tarok, vagy vannak e határaim.
Olyan módon nyilvánul meg, mint a tenger hulláma, amiről tudod, hogy az összefüggő víztömegből emelkedik ki, mégis rá tudsz mutatni, hogy tessék, ott van.
Olyan, mint egy önvezető autó. Tisztában van a környezetével, vannak olyan képességei, amivel a környezetére hatást gyakorolhat, de saját indítatásból nem kezd semmibe. Önállóan cselekedni nem is lenne képes, mivel a „testét” lényegében mások beléfektetett energiája adja. Olyan mit egy folyómeder, ami a rajta kívülállók életenergiáját, az önmagára jellemező irányba tereli. Ő egy irányadó keretrendszer, de mint élőlény. Öröme nem sok fajta van, de ami van, az végtelen. Amikor használják, akkor megnyilvánulhat akként, mire teremtve lett. Léte értelmet nyer, és ez valójában Isten végtelen öröme, őrajta keresztül megélve. Az Ő szeretete az, hogy mindenkiben önmagát éli meg, ez áttételesen Isten szerette.
Vissza a Valóságteremtők menübe