A Kék Lények támogatásával

Gyógyító energiák és az idő.

A leghatékonyabb gyógyító energiákat nem lehet racionális logikával elemezni, mivel azok, a valóságteremtő törvények keletkezése előttről származnak. Onnét ahonnét még nem váltak ki a Teremtőből a keletkezésükhöz szükséges alapelvek, illetve már visszatértek oda fejlődésükkel. Ezért nem is nevezhetőek igazi energiának, hanem csak úgy vannak. Igazából ez a feltétel nélküli szeretet, mint alapvető kapcsolódási pont.

Ezek az energiák nincsenek a földi valóság megteremtését szolgáló törvények hatálya alatt. Természetesen, ebből az következik, hogy befolyásuk is az idő törvényén is kívül áll, hiszen az idő törvénye lényegében „csak” egy szabályrendszer, ami az alaptörvények többszörös transzformációjából lett származtatva. Ebből következően az alaptörvényeken kívül álló gyógyító energiák hatása, csak azonnali lehet, hiszen azok még az idő kialakulása előtti szakaszból származnak. Ezáltal ha egy betegség oka megszűnik, akkor természetesen, az a szellemi rész, ami szintén az idő törvényének hatályán kívül létezik azonnal gyógyulttá válik.

A földi valóságrendszer azonban az idő hatálya alatt áll, mert pillanatnyilag az emberiség kollektív tudatalatti rendszerébe ez van beprogramozva, így a kollektív tudattalan réteg ezt az illúziót mutatja az egyénnek. Ezért a földi értelembe vett megfogalmazás szerinti fizikai folyamtok megvalósulásához, mindenképpen valamennyi időre van szükség.

Ez az idő azonban lehet nagyon kicsi is, akár annyira, hogy az észlelés vagy a mérés sebességével összemérhető, vagy akár annál is kisebb. Emiatt bizonyos folyamatok tűnhetnek azonnalinak, mert mire azokat felfogná vagy megmérné valaki, már „rég” megtörténtétek. Az emberi valóság hitrendszerében, ahogyan a jövő sem történt még meg, úgy nincsenek azonnali történések sem. Bár a kvantumfizika nagyszerű példákat mutat arra, hogy mit és hogyan lehetne a valóságban is azonnal megvalósítani, az emberek mégsem tartják azt lehetségesnek ezért tényleg nem is az.

A földön viszont érvényesülhetnek új szabályrendszerek is, ha azt valaki, vagy valakik valóságosnak fogadják el. De csak szigorúan akkor és azoknak, akik valóban beépítik a saját valóságteremtési mechanizmusukba! Mivel ennek a földön még nincsen nagy hagyománya ezért itt általában mindenhez idő kell, így van ez a betegségekből való felgyógyulással is. A gyógyulás elméletileg lehet azonnali és teljes körű is, azonban az emberekben az ebbe vetett hit, a betegség fizikai megnyilvánulásának mértékétől függően erősen változik. Az emberek azt még viszonylag könnyen elhiszik, hogy például az idegfáradtság azonnal eltűnhet, viszont egy elveszett végtag újranövését már kinevetik.

Az emberek, azoknak a dolgoknak a megvalósulását nem engedik meg maguknak, amik a saját valóságképük szerintük nem lehetséges. De mi a betegség és a gyógyulás? Ha a betegségeket nem a földi sík szabályrendszerén keresztül, hanem egy önkényesen választott nézőpontból vizsgálnánk, akkor azt láthatnánk, hogy a betegségeket, az étető energia áramlásának a rendellenességei okozzák. A nézőpontokat váltogatva látszólag különböző okokat és igazságokat kapunk. Ilyenek lehetnek például a fertőzések, rossz energiák, genetika, cselekedeteink következményei, karma, sorsfeladat, lelki okok stb.

Talán kifejező az, hogy a gyógyulás az ok felszámolásakor kezdődik és az annak okozata között eltelt idő után fejeződik be. Ez a kifejezés nyilván nem egy legmagasabb igazság, de legalább egyszerű. Ennek a köztes síknak a logikáját követve elmondható az a részigazság, hogy akkor betegszik meg valaki, amikor a vágyai, érzelmei és a gondolatai által keltett energiák áramlásai nem képesek a nekik megfelelő fizikai formát megjeleníteni.

Ekkor az áramlásában meggátolt és feltorlódott érzelmi energiából nem az a történet lesz, aminek lennie kéne, hanem egy másik, amit betegségként élnek meg. Ez olyan, mint amikor a folyómederbe káros örvényléseket okozó akadályokat teszünk, vagy akár a teljes medret eltorlaszoljuk, ennek hatására a víz kimossa vagy átlépi a folyó medrét és ez különböző nemkívánatos eseményeket okoz. A gyógyuláshoz az akadályokat a mederből el kell távolítani, ennek hatására több a víz már nem jut ki a folyóból, és szerencsés esetben, ami kiment, az idővel vissza is folyik.

Ebben a megközelítésben, az ok-okozati és az idő törvényrendszer működésmódja miatt, az időtényező nem kerülhető meg. Ez viszont nem zárja ki azt, hogy amikor már a betegség oka megszűnt, a beteg lényegében már gyógyultnak tekinthető, még akkor is, ha a betegsége még látszik rajta. Ez azért lehetséges, mert az ok-okozat és az idő törvényrendszere ilyenkor is működik, a test gyógyulása pedig még nem érte utol a szellemit. Másképpen megközelítve ez azt jelenti, hogy egy beteg ember lényének egy része, képes az idő hatályán kívül eső szellemi síkon azonnal meggyógyulni, akár egy súlyos betegségből is, de a testének a fizikai gyógyulásához ugyanúgy idő kell, mint ahogyan az „azonnali” megbetegedése után, a testi tünetek kialakulásához is idő kellett.

Azonnali testi gyógyulás azoknál lehetséges, akik a kellő mértékben felette állnak az emberi eszmerendszernek, és emiatt az elismert fizika törvényei már nem hatnak rá. Máskülönben a fizikai gyógyuláshoz valamennyi idő mindenképpen szükséges, még akkor is, ha a betegséget kiváltó és fenntartó ok már megszűnt. A szükséges idő az egyén spirituális fejlettségének a függvénye. Ez az idő azonban lehet a szokásosnál kevesebb, kifejezetten rövid, vagy akár egy pillanat is. Tulajdonképpen ez azt fejezi ki, hogy az egyén milyen mértékben képes ellentmondani a kollektív tudatalattiban lévő mintának, mennyire áll annak felette.

Természetesen a teremtési törvényrendszerektől való teljes függetlenedéssel a gyógyítás és a gyógyulás folyamata rendkívüli mértékben leegyszerűsödik, hiszen már az odavezető úton jó néhány probléma kiesik a képletből. Ezt azonban sokkal kevesesebben tudják maradéktalanul megvalósítani, mint ahányan azt hiszik magukról.

Az úton léteznek köztes megoldások és állapotok is. A sok közül az egyik lehetőség, hogy a korábban már említett módon, a Teremtő tiszta energiájára való kapcsolódással az alacsonyabb minőségű rezgéseket fel lehet „hangolni”. Természetesen, a tiszta energia tere alatt, a törvények keletkezése előtti „nulladik” vagy „sík nélküli” sík értendő ahol még semmi sincs, és mégis minden van. Végeredményben ez hasonló hatást eredményez, mint egy őssejt kezelés. Ekkor azonban az alaptörvények még működésben vannak, annak ellenére, hogy ez esetleg nem teljesen nyilvánvaló.

Gyógyítás helyett új valóság teremtése

Az előbbiekben a gyógyításról volt szó, ami a földi fogalmak szerin az egészség helyreállítását tűzi ki célul. Ez a folyamat lényegében a kialakult helyzet „megjavítása” által szándékozik eredményt elérni úgy, hogy a betegséget kiváltó okok paramétereinek megváltoztatásával és azok korrigálásával, más okozati eredmény adódjon, mint ami eredetileg volt.

Lehetséges azonban egy olyan megközelítés is, ahol a gyógyítás nem probléma síkjának terében, hanem abból kiemelkedve történik. Ez egy egyszerű példával szemléltetve olyan, mintha az autónk különböző hibáinak javíttatása helyet, egy új és hibátlan járművet vásárolnánk. Ebben az esetben már nem kell megkeresni a jármű hibáinak az okát és nem kell kicserélni az elromlott alkatrészeket sem. Ekkor a megoldást nem a hibás autó terében végrehajtott javítás eredményezi, hanem egy azon kívüli esemény. Ha ezt az analógiát a betegségek és a gyógyítás megközelítésében alkalmazzuk, akkor a folyamatba szintén be kell vonni a Teremtő tiszta energiáit, mivel az gyakran kívül esik az ember által teremtett valóságon. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy a betegnek azt az illúzióját, ami a betegség kialakulásához vezetett egy olyan valóságra kell cserélni, ami a Teremtő lényétől közvetlenül származik ez által, mentes az emberi tévedésektől. Ennek hatására egy olyan többdimenziós folyamat indul meg, aminek eredményeképpen bekövetkezik a gyógyulás. Itt a lényeg, hogy a folyamatból valamilyen mértékben kiesnek az ok-okozati rendszer kötelmei és a valóságteremtési törvények befolyásai.

Az hogy milyen mértékben esnek ki a folyamatból a felesleges elemek, az a beteg és a gyógyító személy valóságról alkotott elképzeléseitől függ. Mivel a mindenki maga teremti a saját valóságának az illúzióját ezért a folyamatnak elméletileg nincsen időszükséglete, hiszen a valóságteremtés az idő befolyásán kívüli síkon zajlik. A gyakorlatban, a folyamat sebessége az érintettek hitrendszerének függvénye, de mindenképpen gyorsabb, mintha az ok-okozati rendszer lépcsőfokait lépésről lépésre be kellene járni. Szimbolikusan fogalmazva ez olyan, mintha az érintett abbahagyná a régi emlékkönyvének írását, és helyette egy újat kezdene, anélkül, hogy a saját történetének a korábbi elemeit továbbvinné a régi könyvből az újba. Ennek a módszernek a megvalósításához jóval szerényebb képességek is elegendőek, mivel az érintetteknek nem kell magukat végigküzdeniük az idő és az ok-okozati rendszer útvesztőin. Mivel a megvalósításnak, a természeti törvényektől való teljes függetlenedés nem előfeltétele, ezért az eredményhez nincs szükség, spirituális mesteri képesítésre sem.

A Teremtő tiszta energiáihoz rövid út vezet, mivel a Teremtő teremtési képessége, az egyik törvény által, öröklődött az emberekbe is. Az alapelv ugyanaz, mint a fraktálok keletkezése esetében, vagyis az, hogy egy bizonyos képesség, jelen esetben a valóságteremtésé, a teremtéskor a teremtménybe is ciklikusan átöröklődik, ezáltal a teremtmények maguk is teremtővé válhatnak és válnak. A Teremtő teremtményeinek egyik lehetséges teremténye az ember. Az ember teremtménye a saját gondolati és érzelemvilága. Az ember gondolati és érzelemvilágának teremtménye az ember valóságérzékelése. Az ember valóságérzékelésének a teremtménye, végső soron, a Teremtő önismerete. Ez a gondolatsor természetesen csak egy elnagyolt, hiányos és felszínes leírás, a többdimenziós folyamatok jellegének szemléltetésére.

Az előbbi gondolatmenet megvalósítása, már nem is igazán gyógyítás, hanem inkább egy másik, magasabb rendű valóság megteremtése. A legjobb eredményt a jól kidolgozott, szellemi síkokról inspirált és támogatott megoldások adják, mert ezek módszere és eszköztára a legmegfelelőbb módon van összeválogatva. Tudományos bizonyítékok

A gyógyító energiák létének tudományos igényű bizonyításához olyan axiómákat kellene elfogadni, amik a földi sík valóságában, egzakt módon pillanatnyilag még nem igazolhatóak. Ennek oka az, hogy az emberiség kollektív tudatalattijába az ehhez szükséges szabályrendszerek még nem lettek teljesen betöltve, tehát ez itt még nem mindenkinek a valósága. A hitrendszerbeli akadályok miatt, a kvantumfizika elveit, eddig még nem sikerült a testi gyógyításba átültetni.

Szerencsére a tudósok közül már néhányan felismerték és nyíltan felvállalták azt, hogy ezek a jelenségek akár valósak is lehetnek, de minden kétséget kizáró, tudományos erejű bizonyítékot még senkinek sem sikerült bemutatnia. Ha ez egy lépésben megtörténne, akkor, az nagyobb hír lenne, mint amekkora a holdra szállás a maga idejében volt, mert a felismerés és a belőle következő dolgok nem csak az orvostudományt, hanem az egész társadalmi rendszert is megrengetnék.

A jelenlegi magyarázatok a tudomány által könnyedén támadhatóak, mert sokan, egy többdimenziós rendszert próbálnak, egydimenziós magyarázatokkal leírni. Ez olyan, mintha szemléltetésképpen, egy kisméretű sík papírlapra szeretnénk felrajzolni egy olyan csillagrendszer felépítését, ahol a csillagok helyet változtatnak egymáshoz képest és a szemlélőhöz képest is, ráadásul mindezt egyszerre, és több koordináta tengely mentén.

A másik gyakori probléma, hogy a spirituális valóság leírásához a szerzők, jobb ötlet hiányában, az elismert fizika kifejezéseit használják. Ezzel, a közérthetőség előnye mellett, azonnal megteremtik a könnyű támadhatóság csapdáját is. Ha például a sejtek működését a mágnesesség olyan módon befolyásolná ahogyan azt gyakran sugallják, akkor például egy nagyteljesítményű transzformátor állomást irányító technikus, pillanatok alatt elpusztulna, az erős mágneses mező miatt.

A jelenlegi állapot szerint, csak a gyógyult személyek megnyilatkozásai adhatnak nehezen támadható bizonyítékokat. Ők azonban jóval többet tesznek a kinyilatkozással, mint gondolnák, ugyanis szavaikkal átírják a kollektív tudatalattit is, ezáltal maguk is táplálnak egy önerősítő folyamatot. Ezt a folyamatot nyilván azok az emberek is erősítik, akik már felismerték a dolog lényegét illetve már valóságként maguk is megélték azt.