A Kék Lények támogatásával

A fizikai valóság keletkezését elképzelheted a következőek szerint.

Első megközelítés

A Teremtő akaratának sűrű, de homogén anyaga egy hálószerű anyaggá tágult ki. A háló rendkívül finom, négyzetrácsos szövésű, és még mindig homogén szerkezetű, de anyaga olyan, mintha végtelenül rugalmas gumi szálakból lenne szőve.

A rugalmas szerkezet lehetővé teszi, hogy a háló helyenként összesűrűsödjön, máshol pedig megnyúljon. A sűrű alapanyag kiterjedt hálóvá történő fellazulása által létrejött mozgásszabadság, lehetőséget ad, a térben és időben való megjelenésre. A végtelen rugalmasság lehetővé teszi, hogy a hálóból bármilyen fizikai és tudati forma kialakítható legyen, ami az univerzumban már fellelhető, illetve elvileg kitalálható. A hálót, akarattal és intelligenciával rendelkező lények tetszésük, lehetőségeik és képességeik szerint alakíthatják.

A háló alakíthatósága miatt lehetővé válnak egyedi megnyilvánulási formák kialakulásai a Teremtő alapanyagának felhasználásával. Eközben az anyag összmennyisége nem változik viszont minősége és összetettsége, a differenciálás révén, növekszik.
A háló elemi szálai valójában energiaszálak. Ezek az energia szálak a szövetből, elszakítás nélkül, kihúzhatóak és mivel végtelenül nyúlékonyak, ezért fonalként használva, az atomokat felépítő elemi összetevőkké alakíthatóak. Az atomokból pedig kialakítható a már ismert világ.

Az alapszövetnek van azonban egy érdekes tulajdonsága, az hogy bár végtelenül alakítható, a szála sohasem szakad el.
Ebből következik, hogy mivel az alapszövet egy darabból van ezért minden belőle készített megnyilvánulási forma ugyanannak az EGY- nek a része marad. Ránézésre azonban az alkotások különállónak tűnnek, mivel az összesűrített részek körüli látszólagos anyaghiány miatt, nem látszanak a szálak közötti elemi kapcsolatok. Végeredményképpen a Teremtő eredetileg sűrű, homogén, még „élettelen” anyagából keletkezik az ismert, térben és időben kiterjedt, végtelenül sokszínű egyedisséggel rendelkező anyagi valóság. Általa, a Teremtő, önmagából kiindulva, egy magasabb minőségi szinten fejezheti ki önmagát. A „semmiből” virágként nyílik ki az új világ, ami egyben a saját realitásod is.

Második megközelítés

A következő gondolatmenet kifejtéséhez egy kevésbé valóságos, de egyszerűbb szimbólumot használunk, ebben a mátrix-szerű szövet helyett, folyadék szerepel.

Eszerint képzelj el egy edényben egy olyan átlátszó folyadékot, ami lézerfény hatására megszilárdul. A folyadék olyan legyen, mintha a vízben, egy szilárd halmazállapotú anyagot oldanál fel. Tehát van egy edényed, az fel van töltve egy olyan folyadékkal, ami egy valamikor sűrű anyag, mostanra felhígult, folyékony oldata. Képzeld, hogy a folyadék felszínét megvilágítod egy hajszál vastagságára beállított lézerfénnyel. Ahol a fény a folyadék felszínét éri, ott a folyadék, a fény vastagságában, kemény anyaggá sűrűsödik vissza. Vagyis ha a fénnyel egy kört rajzolsz a folyadékra, akkor a rajzolás befejezése után a folyadékból kiemelhetsz egy szilárd karikát. A karika olyan vastag lesz, mint amilyen a fénynyaláb volt, szilárd anyagát pedig a folyadék visszasűrűsödött anyaga adja. A folyadék helyi visszasűrűsödését a fény okozta.

Most képzeld el, hogy a folyadék az univerzumot mindenhol átható láthatatlan anyag. A lézerfény pedig a saját akaratod kisugárzásának fénye. Most gyárts egy térbeli alakzatot, mondjuk egy hengert. Ehhez képzeld el, hogy a folyadékra egy henger alakját rajzolod. Ekkor egy henger alakú térbeli alakzat fog kiemelkedni a szemed elé. Ebben a példában, a mindent átható, láthatatlan anyag saját fényed általi visszasűrítésével teremtettél egy hengert.

Most képzeld el, hogy a henger helyett egy kockát teremtesz, ezután pedig egy gúlát alkotsz. El tudod képzelni?
Vedd észre, hogy mindegyik alakzat „eleve” benne volt a láthatatlan anyagban. Azt az alakzatot emelted ki az átlátszó térből, amit tapasztalni akartál! Minden lehetséges megvalósulás egyszerre, egy időben, egy helyen rendelkezésedre ált, de Te azt emelted ki a végtelen lehetőségek sorából, amit meg kívántál figyelni!

Tehát itt a lényeg az akaratod fókuszált kisugárzása általi megvalósulás. Pillanatnyilag nem tudsz egy fizikai formát öltött hengert teremteni, bár elég erős hittel az lehetséges lenne. Azonban a valóság megvalósításában előrébb jársz, mint azt gondolnád! Mikor elképzeled a hengert, a fókuszált gondolataid energiája végigpásztázza a tér szövetét és valóban megteremti azt. A henger, a körülötted lévő térben, félig anyagi valóságként megjelenik! Bár láthatóvá nem válik, mivel az energiaintenzitása kevés a fizikai síkra történő kiemelkedéshez. Hasonló módon vesznek körbe a többi gondolati teremtményeid is.

A körülötted lévő félig anyagi teremtményeid nem csupán fizikai tárgyak átlátszó „tervrajzai” lehetnek. Hasonló éteri formaként jelennek meg a mélyen megélt vágyaid, jövőbeni terveid illetve minden intenzíven megélt gondolatod.
Aki képes érzékelni a körülötted lévő félig anyagi teremtményeidet, az bizonyos mértékig, bepillantást nyerhet a gondolatvilágodba. A gondolati teremtményeid teljes valósággá válásához „technikai okokból” szükség van egy megfigyelőre is. (Mint arról már korábban említést tettünk a szöveg elején.)

Ahhoz, hogy valaki sikeres színarab író legyen, kell a közönség is, aki megnézi a színdarabot. Nézők nélkül a darab csupán egy elméleti jellegű forgatókönyv marad, nem válik valódi eseménnyé. Ezért a képzeletben legyártott gondolataidat a valóra váltáshoz oda kell címezned valakinek, valahova, tehát el kell küldened azokat keletkezési helyükről és hozzá kell kapcsolnod valakihez őket! Energetikailag, a megfigyelő megtapasztalása által záródik a teremtés első köre. A megfigyelő személye elvileg bárki lehet, többnyire azonban, spontán módon, a benned élő „valóraváltó gép” a címzett.

A gondolataid és szándékaid megvalósulási sebessége nagyrészt attól függ, hogy milyen térbeli és időbeni fókusszal, intenzitással és részletgazsággal képzeled el a kívánt eseményt. Gondolati teremtményeid megvalósulását elősegíti, ha újra és újra megéled és elképzeled őket, ezáltal azok folyamatosan töltődhetnek. Mindig egy kicsit más szögből, más helyzetből játszd újra a teremtést, mert így az részletgazdagabbá és hologramszerűbbé válik. Mielőtt eseménysorokat a megvalósulásba küldesz, megvizsgálhatod őket, lemodellezheted, hogy valósággá válásukkor milyen pozitív és negatív következmények várhatóak. Körüljárhatod teremtményeidet, feladatokat adhatsz nekik, útjukra indíthatod őket és megvizsgálhatod, hogy hova érkeznének. Ha a várható eredmény nem tetszik, igény szerint módosíthatod a képet. A tesztelést végezheted gondolatban, vagy leírt szövegként is akár.
Vigyázz, miközben intenzív gondolatjátékokkal foglalkozol csak egy vékony fátyol választ el a megvalósulás szándékától. Ha a látottak elnyerték tetszésedet rányomhatod a folyamatra a megvalósulás pecsétjét.