A Kék Lények támogatásával

A lélek ruhája, avagy a lélek fizikai megjelenésének eszközei a különböző dimenziókban

A lélek számára fontos, hogy különböző szférákat megtapasztalhasson, és ott kifejezhesse önmagát. Spontán módon azonban csak a saját rezgésminőségének megfelelő közegben képes megnyilvánulni. A helyzet ahhoz hasonlítható, mint amikor egy adott sűrűség, egy önmagánál nagyobb vagy alacsonyabb sűrűségű közegbe szeretne kerülni. Ez olyan, mintha például egy madár szeretné kipróbálni a víz alatti életmódot.

Az eltérő létsíkokon való létezés lehetősége érdekében a lélek számára a különböző dimenziókban való tényleges megjelenéshez, szkafanderszerű aura rétegek szükségesek. Ezek azért kellenek, hogy a lélek képes legyen „belekapaszkodni” és hatást kifejteni az adott környezetben. A szkafanderszerű kapcsolódási réteg nélkül, a lélek olyan lenne egy adott szférában, mint egy csupasz madár, tollak nélkül, ami hiába verdes a szárnyaival, mégsem tud repülni. A réteg belső fele a lélekhez igazodik, míg a külső fele, az adott dimenzió jellemzőinek megfelelően formálódik. A szkafanderszerű energiaburok lehetővé teszi, az adott helyen való megmaradást és létezést, hiszen a léleknek az adott hely igényeinek megfelelő energetikai testtel kell rendelkeznie.

A szkafanderszerű kapcsolódási rétegek funkcionális célja, hogy megfelelő környezetet biztosítson a lélek számára, a benne élő Isteni szándék kifejezéséhez és a lelki fejlődéshez. A különböző szférákhoz tartozó szkafanderszerű rétegek egymásba ágyazódnak, mint a hagyma héjai. A kapcsolódási rétegeknek egyrészt fizikai másrészt funkcionális szerepkörük is van egyidejűleg.

A fizikai megjelenés lehetősége mellett szükség van funkcionális kapcsolódási pontok létrehozására is. Ezek a kapcsolódási pontok biztosítják az adott síkra jellemző szimbólumrendszer használatát. Ilyen lehet például a földön, a nemi jellegre jellemző ösztönös viselkedés. A rendszerbe való illeszkedéshez fontos, hogy a lélek amellett, hogy ott van, ahol lenni akar, passzoljon az ottani társadalmi környezetbe is. Ezek a kapcsolódási rétegek, leginkább, előreprogramozott szabályrendszerekre hasonlítanak.

A funkció, leginkább egy szűrőéhez hasonlítható. Olyan, mint egy szemüveg, ami csak a rá jellemző fényt, látásmódot és életfelfogást engedi át. Más megfogalmazás szerint, kizárólag a saját nézőpontját és igazságát engedi meglátni a teljességből. Hasonlóan ahhoz, ahogyan ez az írás is egy világkép nézőpontja szerinti valóság kifejeződése, így a megközelítés függvényében, egyszerre lehet tökéletesen igaz és alapvető tévedés is.

Ha például egy rózsaszín szemüveggel beszélgetnél, az a következőket mondaná Neked. A világban minden rózsaszínű! Ezt te magad is láthatod, igazságom annyira nyilvánvaló, hogy felesleges is bizonygatnom, hiszen azt, a saját szemeddel láthatod! Más színű szemüvegek, persze más igazságot képviselnének. Tulajdonképpen minden szemüveg igazat mond és téved is egyben. Viszont az mindegyikre igaz, hogy a valóság egy szűk szegmensét, kiemelt fókuszba helyezi. Ezáltal, a lényegét, a többi valóságtól való elkülönítés által, intenzíven megtapasztalhatóvá, megfigyelhetővé és teszi.

Az öltözékszerű rétegek, tulajdonképpen, minták és valóságteremtési szabályrendszerek soraként is felfoghatóak. A folyamat kétirányú, tehát nem csupán az érzékelést befolyásolja, hanem a lélek önkifejeződését is. Azt azonban különösen fontos kihangsúlyozni, hogy a folyamat a lélek energiájából működik. A lélek a teljes valóságában, egyfajta önhipnózis által működteti és energetizálja a szűrőrétegeket. Ebből következően, a rétegekből kijutó fény, a lélek teljes fényének a tudatosan leredukált változata.

A szűrőrétegek és szabályaik az egyén által igény szerint megváltogathatóak vagy törölhetőek. Ennek megfelelően a személyes valóság tapasztalása, valamint önmaga kifejeződése, a módosítások szerint változik. Azonban az adott rendszerre vonatkozó kollektív szabályok, egy szint alatt már nem módosíthatóak, hiszen ha a rendszer teljesen „kinyílna” és áttetszővé válna, az lényegében, a lélek kivonulását jelentené az adott síkról. Ez olyan lenne, mintha egy autót olyan mértékben átalakítanának, hogy már nem lennének kerekei és motorja, emiatt pedig a közúti fogalomban való részvétel, már lehetetlenné válna számára. Ezzel szemben, megváltoztatható a színe, javítható felszereltsége, növelhető a teljesítménye és komfortja, ettől függetlenül a jármű még mindig autó marad.

Az energiaburok lehetőségeket ad, viszont ezzel egy időben korlátozza a valóságra való rálátás teljességét. Az ember szemszögéből nézve, az energiaburok rétegződöttnek látszódik. Maguk a rétegek rendelkeznek némi tudatossággal, de intelligenciájuk alapvetően, a lélek fényének a kisugárzásából származik. A már leírtak szerint, ezek a rétegek nem önálló lények, csupán szűrők és szabályrendszerek, amiken keresztül a lélek fénye megnyilvánul, illetve visszatükröződik.

Az energiaburok, ebben a megközelítésben, nem azonos az adott életre szóló fizikai testtel. Ha az emberi létezés példáját vesszük alapul, a léleknek szüksége van egy testre a létezéshez, mert ezen keresztül nyilvánulhat meg a földi valóságban. A testnek azonban szüksége van egy élettérre, ami elvi lehetőséget és általános keretfeltételeket biztosít a létezéséhez. Ezek a lehetőségek és keretfeltételek adják úgymond, a földi létsík eszméjét. A földi létezés esetében, ebbe tartozik például, az emberként való létezés eszméje, az idő valóságosságának képzete, vagy például, a másik emberektől való elkülönültség érzete. A testnek ezt a ruhát, mint szabályrendszert fel kell vennie, máskülönben a benne lakozó lélekkel, együtt kiesne az emberi szerepkörből. Hogyan létezhetne, hétköznapi emberként valaki úgy, hogy például a keze nem tudná megfogni a tárgyakat. Vagy milyen lenne, ha valakire „véletlenül” nem hatna a gravitáció és emiatt folyton kapaszkodnia kellene valamibe azért, hogy ne repüljön le a bolygóról?