Űrutazás - A Jövő Emberei
Mi talán azok közé tartozunk, akiket kerestek mikor a földönkívüliek után kutattok. A fajunk belőletek fejlődött ki. Mi, a saját jövőtökben élünk.
Külső megjelenésünk
Alapvetően a kinézetünk megfelel tiéteknek, a különbség annyi, hogy nálatok valamivel kisebb termetűek vagyunk. Testalkatilag, a most élő emberfajok közül talán az Ázsiai típusra hasonlítunk leginkább, Vietnám, Kambodzsa ez a vidék. Nálunk egy felnőtt férfi vagy nő kb. olyan kinézetű, mint nálatok egy iskoláskorú gyerek. A nők vékony testalkatúak, de abszolút nőies testarányokkal rendelkeznek, a férfiak szintén vékony testalkatúak, de kisportoltan izmosak. Nekünk, a kisebb növésünkből adódóan nincsen akkora testi erőnk, mint nektek, viszont a szervezetük fizikailag jóval kitartóbb a tiéteknél. Hozzátok képest, a közepes intenzitású, de hosszan tartó megterhelést jobban viseljük. Bár kisebb termetűek vagyunk nálatok, ne gondoljátok, hogy mi valamilyen csontváz típusú, fizikailag elkorcsosult fajjá satnyultunk. Ha valamilyen varázslattal fel lehetne nagyítani minket a ti méretekre, akkor valószínűleg vonzónak találnátok minket. Az eltérő életmódunknak és a genetikai módosításainknak köszönhetően nálunk senki sincsen elhízva, az emberek pedig sok évtized után is fitten néznek ki. Nálunk az emberek jobban egyensúlyban vannak a belső lényükkel és a fizikai testükkel, bár az vitathatatlan, hogy még van hova fejlődnünk.
Gépeink vezérlése
Nekünk a tiétekhez képest rendkívül fejlett technikánk és technológiánk van. Majdnem teljesen gépesített a termelés és a gyártás. Bizonyos mértékig megvalósultak a sci-fi filmjeitekben megjósolt berendezések. Vannak például hatalmas űrhajóink és emberszerű gépeink. A gépek emberek általi vezérlése, nem a nálatok megszokott módon történik. Kifejlesztettünk egy olyan módszert, amelynek segítségével intuitív kapcsolatot létesítünk a gépeinkkel.
Mi a gépeink testét úgy érzékeljük és mozgatjuk, mintha az a saját testünk része lenne. A gép és az ember közötti kapcsolatot egy olyan tenyérnyi méretű korong biztosítja, amiben az egyén agysejtjeiből klónozott biológiai számítógép van. A vezérlőkorong a gép vezérlőrendszeréhez van kapcsolva. Használatkor az korong behelyezésre kerül az éppen használni kívánt gép vezérlőrendszerébe, a gépet működtető ember pedig intuitíven, fizikai kapcsolat nélkül hozzákapcsolódik a koronghoz.
Ez a megoldás a gép használata közben olyan illúziót kelt a gép kezelőjében, mintha a gép a saját fizikai testének a része lenne, vagyis ő maga lenne a gép. A kezelő teljes egészében sajátjaként érzi a gép minden rezdülését, irányításkor pedig ugyanazokat az agyi rutinokat használja, amit egyébként a saját biológiai teste mozgatásakor is használna.
A gépeinkben nincsenek vezérlőkarok, pedálok kapcsolók, nincsenek jelzőlámpák, monitorok és más kijelzők sem. Ez a módszer rendkívül hatékony együttműködést tesz lehetővé a gépek és az emberek között. Ez a megoldás hasonlít ahhoz, amivel jelenleg kísérleteztek az agyi irányítás tekintetében, de lényeges különbség, hogy nálunk nincsenek az ember fejéből kilógó vezeték kötegek. A gépeinket azért alkotjuk emberszerűre, mert így a gép egységei, bizonyos mértékig, megegyeznek a testünk természetes alakjával, ezáltal a biológiai testünk irányításához használt ösztönös agyi funkciók, spontán módon képesek vezérelni a gépeket is.
Számítógépek
Az informatikai rendszerünk alapvetően eltér az általatok használt digitális számítógépektől. Nem használunk univerzális asztali számítógépeket, csak eszközökbe épített célszámítógépeket gyártunk. Nagyrészt elhagytuk a bináris technikát, és analóg vektorszámítógépeket használunk. Ezeknek a felépítése és program szervezése térbeli pókháló szerű struktúrára emlékeztet és valamelyes hasonlít az emberi agy felépítésére és működésére.
A struktúra működése nem az általatok megszokott programozási módszerek szerint történik. A rendszer alapvetően hardver orientált és nincsen központi vezérlőegysége. A ti programozás technikátok azt mondja el a gépeiteknek, mit tegyenek, ha egy előre beprogramozott esemény megtörténik. Ezzel szemben a mi szoftvereink, az önmagukon belüli egyensúlyi állapotot igyekszenek fenntartani. A működtetés az egyensúlyi állapot kibillentésével kezdődik, amit a rendszer igyekszik visszaállítani az alaphelyzetébe. Úgy működik, mint a saját talpán billegő Kelj fel Jancsi. Mi analóg elvű célszámítógépeket használunk. Ennek oka, hogy ez a megoldás sokkal gyorsabb működést tesz lehetővé, de ami lényegesebb, hogy jobban illeszkedik ahhoz a biológiai vezérlőrendszerhez, amihez mi intuitíven, a gondolatvezérlés által kapcsolódunk. Maga a gép, az általatok fejlesztett kvantum számítógépek továbbfejlesztett változata, aminek a számítási ideje gyakorlatilag nulla.
A bonyolultabb berendezések vagy járművek vezérlése többlépcsős. Az első lépcső, a gépet közvetlenül vezérlő logika, ez egy tisztán elektronikai eszköz. Ez nagyjából azt tudja, mint nálatok egy önvezető autó. Eddig a működés teljesen ismerős lehet számotokra. Ezután jön viszont a második lépcső, ami már érdekesebb lehet. Ez, a már korábban említett korong alakú eszköz, amiben az adott ember agysejtjeiből felépített analóg számítógép található, amihez az ember intuitíven kapcsolódik az akarata által, miközben használja.
Ez az eszköz a felhasználóban olyan illúziót kelt, mintha a gép a saját testének a része lenne, illetve illúzió formában képes úgy megnyilvánulni, mintha egy élő ember lenne. Használata olyan érzés, mintha egy másik embernek adnál utasításokat gondolatban, illetve ő szólna hozzád. Az utolsó lépcső természetesen az ember, aki a szándéka szerint működeti a gépeket.
Eszerint például, egy repülő jármű esetében, úgy épül fel a vezérlési lánc, hogy a gépet vezérlő személy gondolatban a lebegés érzését kelti magában, erre a jármű felemelkedik. A pilótának ez olyan érzés, mintha a súlytalanságban szellemként lebegne a térben és ezt követi a jármű mozgása. Maga a jármű gravitáció és fizikai tehetetlenség szempontjából teljesen kiegyenlített, tehát nem olyan mintha nálatok egy repülőgépben ülnél, itt nem gurul le a ceruza az asztalról a fordulóban és a pilóta sem tapad az ülésbe felszálláskor. Azért, hogy a jármű ember által is ösztönszerűen irányítható legyen, a vezérlőrendszer, mégis azt az érzetet kelti a pilótában, hogy hatnak rá az elmozdulás ellenerői, ezáltal pilóta érezheti a jármű képességeihez viszonyított terhelést. Repülés közben a jármű bionikus vezérlőrendszere olyan érzést kelt a pilótában, mintha valaki a felhők között szörfözne a levegőben.
Mint már említetem a gépben nincsenek monitorok, műszerek és kijelzők. Ha a pilóta kíváncsi valamelyik műszaki paraméterre, akkor egyszerűen az adott berendezésre gondol, ekkor megjelenik előtte a kívánt paraméter vizuális diagrammaként, színként vagy testi érzet formájában. Ha például egy alkatrész túlmelegedett, akkor a vezérlőrendszer a forróság érzetettét kelti a pilótában, függetlenül a hőfok valódi értékétől.
A bionikus vezérlőrendszernek van egy másik funkciója is, segítségével, teljes realitással látható és érzékelhető egy másik személy jelenléte, aki valójában csak egy szimulált illúzió. Ez a virtuális személy, segítőként háttértámogatást ad a feladatok végrehajtásában, hasonlóan ahhoz, ahogyan nálatok, egy autó navigációs szoftvere segít a közlekedésben, bár talán a rallypilóta navigátora kifejezőbb példa. Az általa küldött információ mindig a pilóta számára legkönnyebben értelmezhető módon kerül közlésre, például a karjával és a testhelyzetével mutatja a javasolt irányt.
Műszaki tervezés, gyártástechnológia
A mi világunk, a mérnökeitek Kánaánja lenne. Ha ellátogatna hozzánk valamelyik mérnökötök, akkor nem látna olyan alkatrészt vagy berendezést, ami ismerősnek tűnne számára, ettől függetlenül, némi magyarázattal könnyedén megéretné a gépeink működési elvét. Ennek az az egyszerű oka, hogy gyakorlatilag a gépeink a saját gépeitek továbbfejlesztett változatai.
Berendezéseink tervezéséhez ugyanazt a technológiát használjuk, mint amit a gépeink vezérléséhez, vagyis intuitív módon a gondolatainkkal vezérelt tervezőrendszereket használunk. Ha például a tervező elképzel egy szerszámot, akkor a gondolatai által vezérelt számítógép azonnal elkészíti a tárgy gyártásra kész terveit. A tervezőszoftver azt az illúziót kelti a mérnökben mintha a tárgy már fizikai valóságában is létezne így a mérnök azonnal a „kezébe veheti” és kipróbálhatja az ötletét. Ha módosítani kíván a tervein, akkor az azonnal megtörténik a változtatás. A tervező számítógép, a fejlesztés minden fázisában, már a gyártásra kész terveket ajánlja. A tervezőszoftver a fejlesztésnél csak olyan tervet ajánl vissza a mérnöknek, ami a rendelkezésre álló gyártástechnológiával hatékonyan megvalósítható. A szoftver a visszaajánlás előtt automatikusan figyelembe veszi az újrahasznosíthatóságot, a költség és energiahatékonyságot, és a rendszerbe illeszthetőséget is. A tervezőszoftver azonnal elkészíti a termék teljes dokumentációját is. Ha a mérnök késznek nyilvánítja a tervet, akkor a termék azonnal gyártásba kerül az automata gyártósorokon.
Ezzel a megoldással egy néhány fős fejlesztőcsoport órák vagy akár percek alatt elkészíthet egy bonyolult terméket anélkül, hogy hetekig kellene a prototípusok vagy a kiviteli tervek készítésével bajlódnia. Maga a gyártástechnológia a ti 3D nyomtatásotokhoz hasonlít. Többnyire komplett funkcionális egységeket gyártunk. A gyakorlatban a késztermék rendkívül összetett, a későbbi javítására már nincsen lehetőség, meghibásodás esetén csak újra lehet cserélni. A kész termékeken nincsen olyan szerviz ablak, amin keresztül egy csavarhúzóval és egy forrasztópákával javítani vagy állítgatni lehetne.
Tegyük fel példának, hogy gyártásra kerül egy űrjármű embernyi méretű falpanele. A falpanel tartalmazza homogén világításhoz szükséges alkatrészeket, a gravitációs egységet, a hőmérsékletszabályozó egységet, a levegő minőségét szabályzó egységet, az űrhajó mozgatásához használt hajtómű egy darabkáját és a többi részegységgel való kommunikációt biztosító egységet. A falpanel egyben a jármű külső belső fala is, ezáltal a határoló felületen kívül szerkezeti merevséget is ad a járműnek. A panel természetesen biztosítja a saját energiaellátását is, a térből kicsatolt energia által. Az egész jármű Legószerűen van összeállítva a sorozatban gyártott alkatrészekből. A panel tervezéséhez a mérnöknek csupán a panel funkcióját és látszati megjelenését kell gondolatban megadnia, a többi funkciót és a panel rendszerbe illesztését a tervező számítógép automatikusan kikalkulálja.
Energiaellátás
Felfedeztük, hogy a térben hatalmas mennyiségű láthatatlan energia van, egyfajta stabil, kiegyenlített állapotban. Ez az energia mindenhol jelen van és mindent átsző. Ha ebben a kiegyenlített térben enyhe aszimmetriát hozunk létre, akkor az energia kinyerhető valamilyen fizikai formában. Mi nem használunk erőműveket vagy akkumulátorokat, minden energia a felhasználás helyén van kicsatolva a térből, az igénynek megfelelő formában. Nálunk nincsenek kesze-kusza, lógó vezetékek vagy hatalmas kábelkötegek.
Minden berendezés, a saját energiaforrása is egyben, és még egy áramkörön belül sincsenek belső tápvezetékek. Kezdetben, az energiaellátó egységek nem voltak kellően stabilak és sajnos esetenként felrobbantak, gyakran hatalmas pusztítást végeztek gépben és emberben egyaránt. Szerencsére, mostanra már sikerült stabillá és megbízhatóvá tenni a működésüket.
Világítás, Motorok
A lámpáink esetében, a homogén energiatérből az energia olyan módon van kicsatolva, hogy az azonnal látható fénnyé alakul, tehát nincsen benne például akkumulátor, LED izzó és vezeték.
Hasonló elven működik egy mechanikus motor is. A motorban a térből kicsatolt energia, közvetlenül mágnesességként jelentkezik, ami valamilyen forgást vagy elmozdulást eredményez a gépen belül. Ebben az esetben sincsen szükség más egyéb segédberendezésre, fogaskerekekre vagy hajtóművekre.
Űrutazás
Talán arra számítotok, hogy a mi időnkben az űrutazás már úgy megy, ahogyan korszakotok a sci-fi filmjeiben láttátok. Ez sajnos nem így van. Képesek vagyunk hatalmas távolságokat megtenni gyakorlatilag nulla idő alatt, az utazás előkészítése azonban hosszadalmas, mert rengeteg előkészületet kell tennünk az indulás előtt és maga az utazás sem teljesen kockázatmentes.
Jellegét tekintve többféle mozgásképes objektumunk is van. Léteznek űrállomásaink, űrhajóink és vannak más egyéb helyváltoztatásra képes berendezéseink is. Az űrállomások lényegében olyan lakódobozok, amikben élünk. Az űrhajóink, alapvetően közlekedési eszközök. Ezek lehetnek egy személyesek, de a nagyobbak alkalmasak lehetnek kisebb létszámú csoport életfenntartására is. Mint már említettem, sok más repülni képes gépünk is van. Használunk ember nélküli robotokat, felderítő eszközöket, ember alakú robotokat és más egyebeket. Mint látjátok, nagyjából mi is hasonló gépeket használunk, mint ti, ami persze nem meglepő, hiszen az ötleteket tőletek örököltük.
A következő érdekes kérdés nyilván a hajtómű lenne. A mi űreszközeinknek nincsen olyan különálló hajtóműve, mint ami nálatok elterjedt. Az egész gépteste része a hajtóműnek.
Az eszköz repülés esetén azáltal mozog, hogy egyfajta lyukat vág maga előtt a térben, amibe aztán folyamatosan „beleesik”, úgymond. Mintha a tengeren a hajó, azáltal haladna, hogy maga mögött hatalmas hullámot keltene a maga előtt lévő vízből és a tenger elfolyna a mozdulatlan hajó alatt, vagy omega alakban elgörbítené a víz felszínét.
A repülő eszközeinknek van egy másik üzemmódja is. Nagy távolságú utazás esetén maga a jármű nem halad át „A” és „B” pont közötti útvonalon, hanem úgymond a színfalakat megkerülve, azonnal célba érkezik. Olyan, mint ha a jármű el sem mozdulna a helyéről, hanem maga körül meghajtaná a teret és a tér mozdulna el az űrhajóhoz képest. A haladás olyan, mintha díszleteket váltanának, egy mozdulatlan színpadon.
Valójában a hajtómű nem is magát a teret manipulálja, hanem a jármű és a benne tartózkodó emberek molekuláinak és atomjainak a fókuszpontját állítja át egy másik tér valóságára. Utazáskor a beállított fókuszpont megfelel az úti cél rezgésminőségének, ezáltal az észlelt valóság is megváltozik.
Bennünket és a fizikai környezetünket alkotó atomok mindenütt és minden pillanatban léteznek ott, ahol számukra lenni lehetséges. Az atomoknak létezik egy, az adott helyen való megjelenéshez tartozó pillanatnyi állapota. Az egyszerű példa kedvéért tegyük fel, hogy a mostani térhelyzethez tartozó pillanatnyi paraméter A:5,B:2,C:7. Ha például az atom paramétereit átállítjuk A:8,B:6,C:6-ra akkor az már egy másik helynek felel meg.
Ez olyan, mint a stroboszkóp hatás. Hasonlóan, mint amikor a repülőgép forgó légcsavarja állni látszódik a televízióban. Ha a térben a szüntelenül cikázó atomoknak a megfelelő pillanatban egy impulzust adunk, akkor az atomok látszólag kikristályosodnak egy adott helyen. Ha az impulzus paramétereit megváltoztatjuk, akkor az atom a tér egy másik pontján ölt realitást, vagyis máshova kerül, úgymond. A tárgyak valamilyen struktúra szerint egymáshoz kapcsolódott részecskékből álnak. Az utazás során a kapcsolódási struktúra nem vész el, hanem az, a részecskékkel együtt, máshol nyilvánul meg. Ennek az az oka, hogy a tárgy továbbra is ugyanazokból a komponensekből áll, mint korábban, csak más helyen érzékelhető. Tehát maga az utazás a meglévő elemi részecskék paramétereinek átkalibrálása, másik anyagi részecskék bevonása nélkül.
A hajtómű, a maga körül lévő tér energiáját hasznosítja, jelentős külső energiaforrás nem kerül bevonásra. Nincs szükség például arra, hogy az utazáshoz egy csillag energiáját elszívjuk, vagy, hogy gigantikus féreglyukakat vájjunk a térbe. Tudom, hogy ez karcsú információ, de sajnos nem ismerem a pontos technikai részleteket. Mint már említettem, maga az utazás azonnal megtörténik. Olyan mintha kinéznél a házad ablakán és látnád a megszokott környezetet, a következő pillanatban pedig már egy másik helyet látnál az ablakból.
Jól hangzik ugye? A teljes történet azért nem ennyire egyszerű. Az utazás jelentős mértékben megterheli az emberi szervezetet, főleg a kisebb járművek esetében. Ti azt még nem fedeztétek fel, hogy az emberi szervezetre és a benne élő lélek működésére jelentős hatással vannak a környezet fizikai és spirituális energiái. A térugrással ez a környezet megváltozik, ráadásul azonnal. Ez a hirtelen változás fizikai gyengeséget, eszméletvesztést, zavarodottságot, depressziót vagy akár halált is okozhat. Gondoljatok bele, hogy ha már egy időjárási front is hatással lehet rátok, akkor milyen lehet, ha átmennétek egy másik galaxisba. Berendezéseink bizonyos mértékig képesek kompenzálni az energiaváltozásokat, de teljes mértékben sajnos nem. A lakóállomások elég jól kompenzáltak, a kisebb hajók viszont már nem annyira.
Az utazás komoly előkészületeket igényel, a jármű programozásához bonyolult számításokat kell végezni. A kívánt helyszín felderítéséhez és a számításaink ellenőrzésére kutatórobotokat küldünk, ha ezek biztonságban visszaérnek hozzánk, akkor mi is indulhatunk. Láthatjátok, hogy ez az utazási mód nem olyan, mint amikor a Star Wars-ban Han Solo megnyomja hiperhajtómű gombját és fénysebességre kapcsolva elillan az üldözői elöl. A járműveink egyébként képesek közlekedni „A” és „B” pont közötti normál útvonalon, is egy bizonyos sebességgel. Ezt repülési módot, természetesen a rövidtávú közlekedésre használjuk.
Kapcsolatunk más fajokkal
Megismerkedtünk többféle fajjal, akik rajtunk kívül léteznek az univerzumban. Ezek között vannak fejlettebbek és fejletlenebbek, vannak barátságosak, ellenségesek és semlegesek is, pont úgy, ahogyan azt ti is feltételeztétek. A mi létünk és a tiétek között eltelt időben, az emberiség képessé vált arra, hogy csoportosan elhagyja a Földet. Ez a csodálatos dolog egy mérföldkő volt az emberiség történetében, de azután adódott egy kis gond.
Az emberiség a földről kiszabadulva továbbra is ugyanazokat a módszereket alkalmazta, amiket otthon megszokott. Az újonnan felfedezett világokban ugyanúgy ment tovább a természeti erőforrások felelőtlen kizsákmányolása, mint a ti jelenetekben. Gyakran előfordult, hogy egy újonnan felfedezett bolygón nem ismerték fel, hogy van élet, vagy felismerték, de az egyszerűsége miatt nem tartották fontosnak a megóvásukat.
Az emberiség tudatlanságból, nemtörődömségből és haszonszerzés céljából más fajoknak hatalmas károkat okozott. Mindez hasonlóan történt, mint az Avatar filmben. Ez a fajta invaziv terjeszkedés, nem mindenkinek tetszett az univerzumban. Az általunk végzett pusztítás egy idő után kiváltotta néhány faj haragját és ellenszenvét. Olyanokét, akik jóval nagyobb játékosok voltak az emberiségnél, mondván, hogy Isten nem csak az emberiségnek adta a világot. Ezek a fajok, legszívesebben eltapostak volna minket. Szerencsére más magas tudatossággal rendelkező fajok megmentettek minket a pusztulástól, mert bennünk saját magukat látták.
Vissza az Űrutazás menübe