A jövő emberei
Mi talán azok közé tartozunk, akiket kerestek mikor a földönkívüliek után kutattok. A fajunk belőletek fejlődött ki. Mi, a saját jövőtökben élünk.
Néhány gondolat rólunk.
Külső megjelenésünk
Alapvetően a kinézetünk megfelel tiéteknek, a különbség annyi, hogy nálatok valamivel kisebb termetűek vagyunk. Testalkatilag, a most élő emberfajok közül talán az Ázsiai típusra hasonlítunk leginkább, Vietnám Kambodzsa ez a vidék. Nálunk egy felnőtt férfi vagy nő kb. olyan kinézetű, mint nálatok egy iskoláskorú gyerek. A nők vékony testalkatúak, de abszolút nőies testarányokkal rendelkeznek, a férfiak szintén vékony testalkatúak, de kisportoltan izmosak. Nekünk, a kisebb növésünkből adódóan nincsen akkora testi erőnk, mint nektek, viszont a szervezetük fizikailag jóval kitartóbb a tiéteknél. Hozzátok képest, a közepes intenzitású, de hosszan tartó megterhelést jobban viseljük. Bár kisebb termetűek vagyunk nálatok, ne gondoljátok, hogy mi valamilyen csontváz típusú, fizikailag elkorcsosult fajjá satnyultunk. Ha valamilyen varázslattal fel lehetne nagyítani minket a ti méretekre, akkor valószínűleg vonzónak találnátok minket. Az eltérő életmódunknak és a genetikai módosításainknak köszönhetően nálunk senki sincsen elhízva, az emberek pedig sok évtized után is fitten néznek ki. Nálunk az emberek jobban egyensúlyban vannak a belső lényükkel és a fizikai testükkel, bár az vitathatatlan, hogy még van hova fejlődnünk.
Divat
Nálunk is van divat, de ez teljesen eltér a tiétektől. Mi többnyire testhez simuló ruhákat viselünk, a nők esetenként kiegészítik ezt valamilyen dekorációval. Itt mostanában az a menő, hogy az emberek az egész testüket kifestik valamilyen színűre, mostanában leginkább fehérre és úgy néznek ki, mint nálatok a Japán gésák. Nem mindenki fehérre festi magát, én például kék színű vagyok.
Van hajviselet is. A férfiak gyakran olyan színes, felálló tüsi hajat hordanak, mint nálatok a punkok. A nők frizurája leírhatatlanul sokféle és sokszínű, de sok nő a természetes hajviseletet részesíti előnybe, mert vannak olyan férfiak, akik azt vonzóbbnak találják a természetességük miatt. A mi divatunk valószínűleg megdöbbentően hatna rátok. Mi nálatok kisebb termetűek vagyunk és a divatunk is elégé egyedi a tiétekhez képest, ezért kb. úgy nézünk, ki mintha nálatok egy iskolás csoport a jelmezbálra készülne.
Lakhatás
Fajunk alapvetően olyan mesterséges objektumokon él, amit ti talán űrállomásoknak hívnátok. Ezek az űrállomások, társadalmi szempontból, nézve a városaitokhoz hasonlítanak. Életmódunkból adódóan folyamatosan vándorlunk ezek között az állomások és az űrkülönböző szegmensei között. A vándorlásból adódóan nálunk nem jellemzőek azok a stabil és állandó emberi kapcsolatok, mint amik például nálatok egy faluban vagy lakóközösségben megszokottak. Sokan választják a magányos életmódot is. Űrállomásaink többnyire bolygók körül keringenek mivel kiderült, hogy a test és a lélek egészsége számára nélkülözhetetlen egy bolygó kisugárzása, függetlenül attól, hogy nálunk a mesterséges gravitáció megoldott.
Munka, Pénz
A gazdasági mechanizmusunk alapvetően eltér a tiétekétől. Nálatok a munka gyakran csak egy szükséges rossz, ami azért kell, hogy megélhessetek. Nálunk a helyzet ennek a szöges ellentéte. Gépeink automatikusan megtermelik a megélhetésünkhöz szükséges javakat, ezért csak ritkán van szükségük emberi munkaerőre. Ez bizonyára nagyon jól hangzik számotokra, de van ezzel egy kis gond. Az emberek munka és elfoglaltság hiányában céltalanná válnak és ez hatalmas problémákat szül a társadalmunkon belül. Az automatikus termelés számunkra nem egy kényelmi szolgáltatás, hanem az egyetlen lehetséges út, a véges erőforrásaink maximális kihasználására.
Nálunk a munkahelyi munkavégzés lehetősége egy jutalom, egy lehetőség arra, hogy az egyén, a munka által kifejezze önmagát és megélje saját nagyszerűségét. Azok, akik a közösségért sokat tettek, lehetőséget kapnak arra, hogy árut állítsanak elő a közösség számára. Ha a vásárlók az Ő általa előállított terméket veszik le a polcról a boltban, akkor gyárthat helyette egy másikat, ha nem akkor nem. A vásárlókért folyó harcban, minden termék eleve egy műalkotás, még az egyszer használatos termékeket is művészi szinten kivitelezik. Olyan, hogy funkcionálisan hibás termék, nálunk még fogalom szinten sem létezik. Valószínűleg megdöbbentő számotokra, hogy a dolgozók semmilyen fizetséget sem kapnak a munkájukért, hiszen már a munka lehetősége is eleve egy jutalom.
Most joggal kérdezhetitek, hogy akkor miből élnek itt az emberek? Nálunk minden ingyen van! Létezik elektronikusan nyilvántartott pénz, de ezt a pénzt csak a gazdasági folyamatok regisztrálására használjuk. Tudnunk kell, hogy miből kell újat gyártani és ahhoz milyen erőforrásokat és nyersanyagokat kell hozzárendelnünk, fenn kell tartanunk a gazdasági rendszerünk egyensúlyát. Nálunk a Pénz, mint fogalom a régi idők hagyományaként maradt fenn, bár a funkciója teljesen átalakult az idők során. Igazából nagyon fejlett bankrendszerünk van, ez talán furcsán hangzik, egy olyan társadalomban ahol minden ingyen van.
Bizonyára felmerült bennetek, hogy ha semmiért sem kell fizetni, akkor miért nem fosszák ki az első pillanatokban az emberek a boltokat, amolyan Amerikai „Black Friday” jelleggel. A válasz rendkívül egyszerű. Ha mondjuk, valakinek szüksége van kettő darab termékre, akkor ugyan ingyen hazavihetne húszat is, de akkor a felesleges 18db.-ot kerülgetnie kell a relatíve szűkös életterébe. Bármikor vihetne akármennyit, de minek tenné, ha folyamatosan rendelkezésére áll? Az ingyenesség a személyes tárgyakra vonatkozik, a komolyabb berendezések már köztulajdonban vannak. Az én munkám olyan jellegű, mintha nálatok egy mentőautó sofőrje lennék. Had büszkélkedjek, nekem munkaeszközként van saját használatú űrhajóm, vagyis pontosabban majdnem csak saját használatú, ez a mi társadalmunkban komoly megtiszteltetésnek számít!
Spiritualitás
A ti jelenlegi valóságotok és a saját valóságunk között eltelt időben jó néhány olyan felismerés született, ami alapjaiban változtatta meg a vallásról alkotott elképzeléseinket. A leglényegesebb talán az, hogy tudományosan bizonyítottá vált, hogy amikor egy ember megszületik, akkor beleköltözik a testbe egy másik valóságrendszerből származó lény, akit ti léleknek hívtok. Ez a felfedezés teljesen felkavarta az emberek érzelemvilágát. Eltűntek a tradicionális egyházak, okafogyottá váltak a különböző szekták és vallási irányzatok, helyükbe az emberek egyéni úton történő belső valóságának a megismerése lépett, a spiritualitás egy új minőségi szintre emelkedett.
Megcáfolhatatlanná, majd később teljen megtapasztalhatóvá vált, hogy a lélek képes többször is emberként újjászületni. Ez a felismerés kezdetben rendkívül furcsa helyzeteket teremtett a társadalmon belül. Voltak a kik másokban felismerték a korábban meghalt barátaikat, ismerőseiket. Gyakran előfordult, hogy a régi barát új testben élő verziója nem mutatott különösebb érdeklődést az egykori ismerőse felé. Ez a történés mindkét fél számára kellemetlen helyzetet teremtett, mert nem tudták, hogy hogyan viszonyuljanak egymáshoz anélkül, hogy megbántanák egymást.
Sajnos mi is továbbvittük azt a szokásotokat, hogy egyik végletből a másikba essünk, ez a helyzet a spiritualitásunkkal is. A ti időtökből való szinte teljes tagadásból, mindent átható eszme lett. Nálunk például eladhatatlan egy olyan termék, amin nincs valamilyen spirituális szimbólum. Igazából nem is ez a legnagyobb gond. A lélek újjászületésének felismerése után eltűnt az emberek félelme a haláltól, ez eddig talán rendben is lenne, de ezzel együtt sokakban eltűnt az emberi test létének a tisztelete is.
Vannak közöttünk olyan emberek, akik sajnos nem ismerik fel a lélek emberként való létezésének az ételmét, hasznát és lehetőségeit. Sokan rendkívül kockázatos és vakmerő cselekedeteket hajtanak végre az életükben azt gondolván, hogy az esetleges halálukkal nem veszítenek semmit és bármikor kedvük szerint visszatérhetnek hozzánk, ha azt óhajtják. A hozzáállásukból adódóan, nálunk meglehetősen gyakoriak a tömeges balesetek és halálesetek. Vannak, akik kalandvágyból olyan űrutazásokra indulnak, amik nem kellően előkészítettek. Űrhajóikkal olyan térugrásokat hajtanak végre, ami túlterheli vagy tönkreteszi a fizikai szervezetüket, esetleg olyan helyekre jutnak, ami nem alkalmas az emberi létezésre vagy az ottani lények nem fogadják őket túlságosan szívesen. Vannak, aki, élő halottként vegetálnak egy teljesen egészséges biológiai testben, magányosan élve egy gép gyomrában.
Párkapcsolat, Szexualitás
A kockázatos és kalandos utazásokkal járó gyakori balesetek miatt sokan meghalnak, illetve a társadalmi szokásaink miatt sokan elköltöznek tőlünk. Azért hogy elegen legyünk és a fennmaradásunk biztosított legyen, nálunk nincsen semmilyen olyan módszer vagy szokás, ami a természetes biológiai szaporodásunkat korlátozná. Ebből kifolyólag nálunk rengeteg gyerek születik. Talán említettem már, hogy genetikailag módosítottuk magunkat, ennek következtében a szervezetünk idős korában is viszonylag fiatal marad. Ebből adódóan, nálunk nincsenek nagymama vagy aggastyán kinézetű emberek. Ebből kifolyólag az emberek egész életükben vonzóak maradnak és a jelentős korkülönbség sem akadályozó tényező a párkapcsolatokban.
Náluk egy nőnek az életében akár 50-60 gyereke is születhet, ez a ti világotokban szinte teljesen elképzelhetetlen. Vannak viszont olyan nők, akik egyáltalán nem termékenyek, vagy csak az életük egy bizonyos szakaszában azok. A ti világotokban, gyakorlatilag lehetetlen lenne egy anyának többször tíz gyereket ellátni és tisztességben felnevelni, nálunk azonban teljesen mások a társadalmi szokások, mint nálatok. Nálunk a gyerekeknek hatalmas értéke van ezért a közösség maximális odaadással és jóindulattal támogatja a gyermeknevelést. Gyakorlatilag minden gyerek számára garantált, a teljes ellátás és a szeretetteljes közösségi légkör. A mi világunkban ismeretlen az a kifejezés, hogy „az én kicsikém te kölyköd”. A közösség minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy náluk a gyerekek jól érezzék magukat. Ezt abban a reményben teszik, hogy a gyerek felnőttként is velük marad, és nem költözik át egy másik űrállomásra.
Ettől függetlenül az emberek gyakran elköltöznek. A férfiak többnyire a születési helyükön maradnak, mert kötődnek a gépeikhez, ez a kötelességük vagy a társadalmi elvárás. A nők viszont szabadon vándorolhatnak a lakóhelyek között. Ha a párkapcsolatban élők megunják egymást, akkor a nő szó szerint kisétál a kapcsolatból. Egyszerűen átsétál egy másik lakóhelyre a gyerekeivel vagy anélkül. Ebben semmi sem korlátozza őket, hiszen az emberi kapcsolataikon, és önmagukon kívül nincsen semmijük. Nincs magánvagyonuk, amit elveszítenének, hiszen a néhány személyes tárgyukat bárhol és bármikor ingyen megvásárolhatják, a közösségi erőforrások pedig alanyi jogon járnak mindenkinek. Az előbbi okokból a férfiak nagyon kedvesek és előzékenyek a nőkkel szemben, hiszen egy ismeretségből akár mikor lehet párkapcsolati viszony is.
Idő
Bizonyára felmerül bennetek kérdésként, hogy ha nem öregszünk, akkor meddig élünk és miért halunk meg. Sokan megérzik, ha vége felé közeledik az életük és elköszönnek az ismerőseiktől, de van, aki előjel nélkül, egyszerűen összeseik és meghal. Mint már említettem, vannak, akik elköltöznek tőlünk, így eltűnnek a látóterünkből, ezért nem tudjuk, hogy mi történik velük, csupán a megérzéseinkre hagyatkozhatunk az életükkel kapcsolatban.
Számotokra talán megdöbbentő, de nem tartjuk számon az életkorunkat ugyanis ennek nálunk nincsen értelme, ugyanis a világűrben történő utazásaink során az időnk eltorzul a helyben maradottakhoz képest, ezért egy szám szerinti érték nem fejez ki számunkra semmit. Mi relatív időmérést használunk. Ha olyan feladatunk van, ami időhöz kötött, akkor elindítunk egy számlálót, ami a kiindulási pillanathoz képest arányosan felosztja és jelzi az eseményig visszamaradó időt. Az idő alapja viszont nem a földi létben megszokott óra, perc, másodperc, hanem az egyén bioritmusához kötött bázisérték, tízes alapú felosztásban.
Abban az esetben, ha nincs tennivalónk, akkor nem mérjük az időt, ebből következően nem tartjuk számon, hogy szabadidejében ki mennyit alszik vagy pihen. Ez talán kaotikusnak tűnik számotokra, de testünk érzi és jelzi, hogy mennyi pihenésre van szüksége. Már említettem, hogy nálunk egyébként sincsen nyilvántartva az év, hónap vagy nap. Amennyiben lehetőségünk van rá, mindenki a saját bioritmusa szerint osztja el az idejét. Ezt a fajta „időtlen” létezést, a társadalmi struktúránk maximálisan támogatja.
Gépeink vezérlése
Nekünk a tiétekhez képest rendkívül fejlett technikánk és technológiánk van. Majdnem teljesen gépesített a termelés és a gyártás. Bizonyos mértékig megvalósultak a sci-fi filmjeitekben megjósolt berendezések. Vannak például hatalmas űrhajóink és emberszerű gépeink. A gépek emberek általi vezérlése, nem a nálatok megszokott módon történik. Kifejlesztettünk egy olyan módszert, amelynek segítségével intuitív kapcsolatot létesítünk a gépeinkkel.
Mi a gépeink testét úgy érzékeljük és mozgatjuk, mintha az a saját testünk része lenne. A gép és az ember közötti kapcsolatot egy olyan tenyérnyi méretű korong biztosítja, amiben az egyén agysejtjeiből klónozott biológiai számítógép van. A vezérlőkorong a gép vezérlőrendszeréhez van kapcsolva. Használatkor az korong behelyezésre kerül az éppen használni kívánt gép vezérlőrendszerébe, a gépet működtető ember pedig intuitíven, fizikai kapcsolat nélkül hozzákapcsolódik a koronghoz.
Ez a megoldás a gép használata közben olyan illúziót kelt a gép kezelőjében, mintha a gép a saját fizikai testének a része lenne, vagyis ő maga lenne a gép. A kezelő teljes egészében sajátjaként érzi a gép minden rezdülését, irányításkor pedig ugyanazokat az agyi rutinokat használja, amit egyébként a saját biológiai teste mozgatásakor is használna.
A gépeinkben nincsenek vezérlőkarok, pedálok kapcsolók, nincsenek jelzőlámpák, monitorok és más kijelzők sem. Ez a módszer rendkívül hatékony együttműködést tesz lehetővé a gépek és az emberek között. Ez a megoldás hasonlít ahhoz, amivel jelenleg kísérleteztek az agyi irányítás tekintetében, de lényeges különbség, hogy nálunk nincsenek az ember fejéből kilógó vezeték kötegek. A gépeinket azért alkotjuk emberszerűre, mert így a gép egységei, bizonyos mértékig, megegyeznek a testünk természetes alakjával, ezáltal a biológiai testünk irányításához használt ösztönös agyi funkciók, spontán módon képesek vezérelni a gépeket is.
Számítógépek
Az informatikai rendszerünk alapvetően eltér az általatok használt digitális számítógépektől. Nem használunk univerzális asztali számítógépeket, csak eszközökbe épített célszámítógépeket gyártunk. Nagyrészt elhagytuk a bináris technikát, és analóg vektorszámítógépeket használunk. Ezeknek a felépítése és program szervezése térbeli pókháló szerű struktúrára emlékeztet és valamelyes hasonlít az emberi agy felépítésére és működésére.
A struktúra működése nem az általatok megszokott programozási módszerek szerint történik. A rendszer alapvetően hardver orientált és nincsen központi vezérlőegysége. A ti programozás technikátok azt mondja el a gépeiteknek, mit tegyenek, ha egy előre beprogramozott esemény megtörténik. Ezzel szemben a mi szoftvereink, az önmagukon belüli egyensúlyi állapotot igyekszenek fenntartani. A működtetés az egyensúlyi állapot kibillentésével kezdődik, amit a rendszer igyekszik visszaállítani az alaphelyzetébe. Úgy működik, mint a saját talpán billegő Kelj fel Jancsi. Mi analóg elvű célszámítógépeket használunk. Ennek oka, hogy ez a megoldás sokkal gyorsabb működést tesz lehetővé, de ami lényegesebb, hogy jobban illeszkedik ahhoz a biológiai vezérlőrendszerhez, amihez mi intuitíven, a gondolatvezérlés által kapcsolódunk. Maga a gép, az általatok fejlesztett kvantum számítógépek továbbfejlesztett változata, aminek a számítási ideje gyakorlatilag nulla.
A bonyolultabb berendezések vagy járművek vezérlése többlépcsős. Az első lépcső, a gépet közvetlenül vezérlő logika, ez egy tisztán elektronikai eszköz. Ez nagyjából azt tudja, mint nálatok egy önvezető autó. Eddig a működés teljesen ismerős lehet számotokra. Ezután jön viszont a második lépcső, ami már érdekesebb lehet. Ez, a már korábban említett korong alakú eszköz, amiben az adott ember agysejtjeiből felépített analóg számítógép található, amihez az ember intuitíven kapcsolódik az akarata által, miközben használja.
Ez az eszköz a felhasználóban olyan illúziót kelt, mintha a gép a saját testének a része lenne, illetve illúzió formában képes úgy megnyilvánulni, mintha egy élő ember lenne. Használata olyan érzés, mintha egy másik embernek adnál utasításokat gondolatban, illetve ő szólna hozzád. Az utolsó lépcső természetesen az ember, aki a szándéka szerint működeti a gépeket.
Eszerint például, egy repülő jármű esetében, úgy épül fel a vezérlési lánc, hogy a gépet vezérlő személy gondolatban a lebegés érzését kelti magában, erre a jármű felemelkedik. A pilótának ez olyan érzés, mintha a súlytalanságban szellemként lebegne a térben és ezt követi a jármű mozgása. Maga a jármű gravitáció és fizikai tehetetlenség szempontjából teljesen kiegyenlített, tehát nem olyan mintha nálatok egy repülőgépben ülnél, itt nem gurul le a ceruza az asztalról a fordulóban és a pilóta sem tapad az ülésbe felszálláskor. Azért, hogy a jármű ember által is ösztönszerűen irányítható legyen, a vezérlőrendszer, mégis azt az érzetet kelti a pilótában, hogy hatnak rá az elmozdulás ellenerői, ezáltal pilóta érezheti a jármű képességeihez viszonyított terhelést. Repülés közben a jármű bionikus vezérlőrendszere olyan érzést kelt a pilótában, mintha valaki a felhők között szörfözne a levegőben.
Mint már említetem a gépben nincsenek monitorok, műszerek és kijelzők. Ha a pilóta kíváncsi valamelyik műszaki paraméterre, akkor egyszerűen az adott berendezésre gondol, ekkor megjelenik előtte a kívánt paraméter vizuális diagrammaként, színként vagy testi érzet formájában. Ha például egy alkatrész túlmelegedett, akkor a vezérlőrendszer a forróság érzetettét kelti a pilótában, függetlenül a hőfok valódi értékétől.
A bionikus vezérlőrendszernek van egy másik funkciója is, segítségével, teljes realitással látható és érzékelhető egy másik személy jelenléte, aki valójában csak egy szimulált illúzió. Ez a virtuális személy, segítőként háttértámogatást ad a feladatok végrehajtásában, hasonlóan ahhoz, ahogyan nálatok, egy autó navigációs szoftvere segít a közlekedésben, bár talán a rallypilóta navigátora kifejezőbb példa. Az általa küldött információ mindig a pilóta számára legkönnyebben értelmezhető módon kerül közlésre, például a karjával és a testhelyzetével mutatja a javasolt irányt.
Műszaki tervezés, gyártástechnológia
A mi világunk, a mérnökeitek Kánaánja lenne. Ha ellátogatna hozzánk valamelyik mérnökötök, akkor nem látna olyan alkatrészt vagy berendezést, ami ismerősnek tűnne számára, ettől függetlenül, némi magyarázattal könnyedén megéretné a gépeink működési elvét. Ennek az az egyszerű oka, hogy gyakorlatilag a gépeink a saját gépeitek továbbfejlesztett változatai.
Berendezéseink tervezéséhez ugyanazt a technológiát használjuk, mint amit a gépeink vezérléséhez, vagyis intuitív módon a gondolatainkkal vezérelt tervezőrendszereket használunk. Ha például a tervező elképzel egy szerszámot, akkor a gondolatai által vezérelt számítógép azonnal elkészíti a tárgy gyártásra kész terveit. A tervezőszoftver azt az illúziót kelti a mérnökben mintha a tárgy már fizikai valóságában is létezne így a mérnök azonnal a „kezébe veheti” és kipróbálhatja az ötletét. Ha módosítani kíván a tervein, akkor az azonnal megtörténik a változtatás. A tervező számítógép, a fejlesztés minden fázisában, már a gyártásra kész terveket ajánlja. A tervezőszoftver a fejlesztésnél csak olyan tervet ajánl vissza a mérnöknek, ami a rendelkezésre álló gyártástechnológiával hatékonyan megvalósítható. A szoftver a visszaajánlás előtt automatikusan figyelembe veszi az újrahasznosíthatóságot, a költség és energiahatékonyságot, és a rendszerbe illeszthetőséget is. A tervezőszoftver azonnal elkészíti a termék teljes dokumentációját is. Ha a mérnök késznek nyilvánítja a tervet, akkor a termék azonnal gyártásba kerül az automata gyártósorokon.
Ezzel a megoldással egy néhány fős fejlesztőcsoport órák vagy akár percek alatt elkészíthet egy bonyolult terméket anélkül, hogy hetekig kellene a prototípusok vagy a kiviteli tervek készítésével bajlódnia. Maga a gyártástechnológia a ti 3D nyomtatásotokhoz hasonlít. Többnyire komplett funkcionális egységeket gyártunk. A gyakorlatban a késztermék rendkívül összetett, a későbbi javítására már nincsen lehetőség, meghibásodás esetén csak újra lehet cserélni. A kész termékeken nincsen olyan szerviz ablak, amin keresztül egy csavarhúzóval és egy forrasztópákával javítani vagy állítgatni lehetne.
Tegyük fel példának, hogy gyártásra kerül egy űrjármű embernyi méretű falpanele. A falpanel tartalmazza homogén világításhoz szükséges alkatrészeket, a gravitációs egységet, a hőmérsékletszabályozó egységet, a levegő minőségét szabályzó egységet, az űrhajó mozgatásához használt hajtómű egy darabkáját és a többi részegységgel való kommunikációt biztosító egységet. A falpanel egyben a jármű külső belső fala is, ezáltal a határoló felületen kívül szerkezeti merevséget is ad a járműnek. A panel természetesen biztosítja a saját energiaellátását is, a térből kicsatolt energia által. Az egész jármű Legószerűen van összeállítva a sorozatban gyártott alkatrészekből. A panel tervezéséhez a mérnöknek csupán a panel funkcióját és látszati megjelenését kell gondolatban megadnia, a többi funkciót és a panel rendszerbe illesztését a tervező számítógép automatikusan kikalkulálja.
Energiaellátás
Felfedeztük, hogy a térben hatalmas mennyiségű láthatatlan energia van, egyfajta stabil, kiegyenlített állapotban. Ez az energia mindenhol jelen van és mindent átsző. Ha ebben a kiegyenlített térben enyhe aszimmetriát hozunk létre, akkor az energia kinyerhető valamilyen fizikai formában. Mi nem használunk erőműveket vagy akkumulátorokat, minden energia a felhasználás helyén van kicsatolva a térből, az igénynek megfelelő formában. Nálunk nincsenek késze-kusza, lógó vezetékek vagy hatalmas kábelkötegek.
Világítás, Motorok
A lámpáink esetében, a homogén energiatérből az energia olyan módon van kicsatolva, hogy az azonnal látható fénnyé alakul, tehát nincsen benne például akkumulátor, LED izzó és vezeték.
Hasonló elven működik egy mechanikus motor is. A motorban a térből kicsatolt energia, közvetlenül mágnesességként jelentkezik, ami valamilyen forgást vagy elmozdulást eredményez a gépen belül. Ebben az esetben sincsen szükség más egyéb segédberendezésre, fogaskerekekre vagy hajtóművekre.
Űrutazás
Talán arra számítotok, hogy a mi időnkben az űrutazás már úgy megy, ahogyan korszakotok a sci-fi filmjeiben láttátok. Ez sajnos nem így van. Képesek vagyunk hatalmas távolságokat megtenni gyakorlatilag nulla idő alatt, az utazás előkészítése azonban hosszadalmas, mert rengeteg előkészületet kell tennünk az indulás előtt és maga az utazás sem teljesen kockázatmentes.
Jellegét tekintve többféle mozgásképes objektumunk is van. Léteznek űrállomásaink, űrhajóink és vannak más egyéb helyváltoztatásra képes berendezéseink is. Az űrállomások lényegében olyan lakódobozok, amikben élünk. Az űrhajóink, alapvetően közlekedési eszközök. Ezek lehetnek egy személyesek, de a nagyobbak alkalmasak lehetnek kisebb létszámú csoport életfenntartására is. Mint már említettem, sok más repülni képes gépünk is van. Használunk ember nélküli robotokat, felderítő eszközöket, ember alakú robotokat és más egyebeket. Mint látjátok, nagyjából mi is hasonló gépeket használunk, mint ti, ami persze nem meglepő, hiszen az ötleteket tőletek örököltük.
A következő érdekes kérdés nyilván a hajtómű lenne. A mi űreszközeinknek nincsen olyan különálló hajtóműve, mint ami nálatok elterjedt. Az egész gép teste része a hajtóműnek.
Az eszköz repülés esetén azáltal mozog, hogy egyfajta lyukat vág maga előtt a térben, amibe aztán folyamatosan „beleesik”, úgymond. Mintha a tengeren a hajó, azáltal haladna, hogy maga mögött hatalmas hullámot keltene a maga előtt lévő vízből és a tenger elfolyna a mozdulatlan hajó alatt, vagy omega alakban elgörbítené a víz felszínét.
A repülő eszközeinknek van egy másik üzemmódja is. Nagy távolságú utazás esetén maga a jármű nem halad át „A” és „B” pont közötti útvonalon, hanem úgymond a színfalakat megkerülve, azonnal célba érkezik. Olyan, mint ha a jármű el sem mozdulna a helyéről, hanem maga körül meghajtaná a teret és a tér mozdulna el az űrhajóhoz képest. A haladás olyan, mintha díszleteket váltanának, egy mozdulatlan színpadon.
Valójában a hajtómű nem is magát a teret manipulálja, hanem a jármű és a benne tartózkodó emberek molekuláinak és atomjainak a fókuszpontját állítja át egy másik tér valóságára. Utazáskor a beállított fókuszpont megfelel az úti cél rezgésminőségének, ezáltal az észlelt valóság is megváltozik.
Bennünket és a fizikai környezetünket alkotó atomok mindenütt és minden pillanatban léteznek ott, ahol számukra lenni lehetséges. Az atomoknak létezik egy, az adott helyen való megjelenéshez tartozó pillanatnyi állapota. Az egyszerű példa kedvéért tegyük fel, hogy a mostani térhelyzethez tartozó pillanatnyi paraméter A:5,B:2,C:7. Ha például az atom paramétereit átállítjuk A:8,B:6,C:6-ra akkor az már egy másik helynek felel meg.
Ez olyan, mint a stroboszkóp hatás. Hasonlóan, mint amikor a repülőgép forgó légcsavarja állni látszódik a televízióban. Ha a térben a szüntelenül cikázó atomoknak a megfelelő pillanatban egy impulzust adunk, akkor az atomok látszólag kikristályosodnak egy adott helyen. Ha az impulzus paramétereit megváltoztatjuk, akkor az atom a tér egy másik pontján ölt realitást, vagyis máshova kerül, úgymond. A tárgyak valamilyen struktúra szerint egymáshoz kapcsolódott részecskékből álnak. Az utazás során a kapcsolódási struktúra nem vész el, hanem az, a részecskékkel együtt, máshol nyilvánul meg. Ennek az az oka, hogy a tárgy továbbra is ugyanazokból a komponensekből áll mint korábban, csak más helyen érzékelhető. Tehát maga az utazás a meglévő elemi részecskék paramétereinek átkalibrálása, másik anyagi részecskék bevonása nélkül.
A hajtómű, a maga körül lévő tér energiáját hasznosítja, jelentős külső energiaforrás nem kerül bevonásra. Nincs szükség például arra, hogy az utazáshoz egy csillag energiáját elszívjuk, vagy, hogy gigantikus féreglyukakat vájjunk a térbe. Tudom, hogy ez karcsú információ, de sajnos nem ismerem a pontos technikai részleteket. Mint már említettem, maga az utazás azonnal megtörténik. Olyan mintha kinéznél a házad ablakán és látnád a megszokott környezetet a következő pillanatban pedig már egy másik helyet látnál az ablakból.
Jól hangzik ugye? A teljes történet azért nem ennyire egyszerű. Az utazás jelentős mértékben megterheli az emberi szervezetet, főleg a kisebb járművek esetében. Ti azt még nem fedeztétek fel, hogy az emberi szervezetre és a benne élő lélek működésére jelentős hatással vannak a környezet fizikai és spirituális energiái. A térugrással ez a környezet megváltozik, ráadásul azonnal. Ez a hirtelen változás fizikai gyengeséget, eszméletvesztést, zavarodottságot, depressziót vagy akár halált is okozhat. Gondoljatok bele, hogy ha már egy időjárási front is hatással lehet rátok, akkor milyen lehet, ha átmennétek egy másik galaxisba. Berendezéseink bizonyos mértékig képesek kompenzálni az energiaváltozásokat, de teljes mértékben sajnos nem. A lakóállomások elég jól kompenzáltak, a kisebb hajók viszont már nem annyira.
Az utazás komoly előkészületeket igényel, a jármű programozásához bonyolult számításokat kell végezni. A kívánt helyszín felderítéséhez és a számításaink ellenőrzésére kutatórobotokat küldünk, ha ezek biztonságban visszaérnek hozzánk, akkor mi is indulhatunk. Láthatjátok, hogy ez az utazási mód nem olyan, mint amikor a Star Wars-ban Han Solo megnyomja hiperhajtómű gombját és fénysebességre kapcsolva elillan az üldözői elöl. A járműveink egyébként képesek közlekedni „A” és „B” pont közötti normál útvonalon, is egy bizonyos sebességgel. Ezt repülési módot, természetesen a rövidtávú közlekedésre használjuk.
Kapcsolatunk más fajokkal
Megismerkedtünk többféle fajjal, akik rajtunk kívül léteznek az univerzumban. Ezek között vannak fejlettebbek és fejletlenebbek, vannak barátságosak, ellenségesek és semlegesek is, pont úgy, ahogyan azt ti is feltételeztétek.
A mi létünk és a tiétek között eltelt időben, az emberiség képessé vált arra, hogy csoportosan elhagyja a Földet. Ez a csodálatos dolog egy mérföldkő volt az emberiség történetében, de azután adódott egy kis gond.
Az emberiség a földről kiszabadulva továbbra is ugyanazokat a módszereket alkalmazta, amiket otthon megszokott. Az újonnan felfedezett világokban ugyanúgy ment tovább a természeti erőforrások felelőtlen kizsákmányolása, mint a ti jelenetekben. Gyakran előfordult, hogy egy újonnan felfedezett bolygón nem ismerték fel, hogy van élet, vagy felismerték, de az egyszerűsége miatt nem tartották fontosnak a megóvásukat.
Az emberiség tudatlanságból, nemtörődömségből és haszonszerzés céljából más fajoknak hatalmas károkat okozott. Mindez hasonlóan történt, mint az Avatar filmben. Ez a fajta invazív terjeszkedés, nem mindenkinek tetszett az univerzumban. Az általunk végzett pusztítás egy idő után kiváltotta néhány faj haragját és ellenszenvét. Olyanokét, akik jóval nagyobb játékosok voltak az emberiségnél, mondván, hogy Isten nem csak az emberiségnek adta a világot. Ezek a fajok, legszívesebben eltapostak volna minket. Szerencsére magas tudatossággal rendelkező fajok megmentettek minket a pusztulástól, mert bennünk a saját magukat látták.
Jövőnk
Vannak közöttünk olyanok, akiknek tetszik a jelenlegi életstílusunk. Véleményük szerint csodálatos dolog, ahogyan a gépeink felturbózzák a törékeny emberi test adta lehetőségeket. Csodálatos dolog a világűr részeként élni és felfedezni új világokat. Misztikus érzés az űrben lebegve megélni a csillagok látványát, a világűr azt az érzést kelti, hogy elég kinyújtanod a kezed és bármelyik csillagot megfoghatod. A csillagok egyszerre tűnnek kézzelfoghatónak és végtelenül távolinak. Ezt az érzést ti még nem tapasztalhattátok meg.
Vannak közöttünk olyan csoportok, akik úgy gondolják, hogy a fajunk fejlődése zsákutcába került. Szerintük, már nem a gépek szolgálnak minket, hanem mi szolgáljuk őket. Annyira hozzászoktak a gépek érzetéhez, hogy a gépből kiszállva úgy érzik magukat, mintegy tehetetlen kisegér az óriás lába előtt. Azt mondják, nemcsak hogy függővé váltunk a gépektől, hanem eleve gépekként élünk, függetlenül attól, hogy bármikor kiszállhatunk belőlük. Azt a kérdést teszik fel maguknak, mit csinálunk, ha kiszállunk a gépből? Átmegyünk egy másikba? A fügétlenségünk csak illúzió és önámítás!
Szerintük változtatnunk kell, mert fajunk a kihalás felé halad. Ha a régi öreg lelkek ráunnak a gépekkel való játszadozásra, akkor nem lesz majd elég lélek, aki hozzánk akar megszületni, mivel az új generációknak nem tudunk értelmes életmódot felkínálni. Nem élhetünk úgy, mint a túlkoros ovisok a gyerekszobában, akik vég nélkül, egy gigantikus fémépítő szerelőjátékkal szórakoztatják magukat. Sokan természetes életmódra vágynak, összhangban akarnak élni a természettel és az élővilággal.
Voltak, akik az űrállomásokat elhagyva, bolygókon telepedtek le, így például a Földön is. Közülük sokan elpusztultak, mert már nem volt meg bennük meg az az ősi képesség és az az ösztönös tudás, ami egy bolygón való természetes életmódhoz elengedhetetlenül szükséges. Jó néhány lélek elhagyta a civilizációnkat és haláluk után már nem nálunk születtek újjá.
Legnagyobb meglepetésünkre, sokan születtek hozzátok a Földre, különböző történelmi korokat választva. Ezek az emberek estenként nyomot hagytak a történelmetekben. Ha kíváncsiak vagytok, hogy hogyan néznek ki űrállomásaink és a bolygókon épült bázisaink, akkor nézzetek meg néhány ősi települést, például Kambodzsában Angkorvat-ot. Ezek az épületek nyilván nem pontos másolatok, csupán a jellegükben hasonlítanak a mi építményeinkre.
Hasonló magyarázatot kaphattok azokra az ősi képzőművészeti alkotásokra is, ahol látszólag megmagyarázhatatlan módon, a mi korunk technikáját ábrázolják. Mi egyébként nem szálltunk ott le űrhajóval. Ezek az alkotások, az ottani emberek másik életbeli emlékei. Ettől függetlenül, nem tőlünk származnak a világotokban tapasztalt egyéb furcsaságok.
A tőlünk elköszönt lelkek közül mások is vettek új irányokat. Vannak, aki olyan bolygón születtek újjá, ahol a test sűrűsége jóval alacsonyabb az emberi testénél. Ők, a szemünk számunkra láthatatlanok ugyan, de jelenlétük abszolút érzékelhető.
Számunkra ők a jövő emberei!
Vissza az Emberiség Projekt menübe