A Kommunikációs Csoport támogatásával
Az Emberiség születése
Kezdetek
A Minden Létező, önön kifejezésére, végtelen számú megnyilvánulási formát hoz létre, saját magából. Önmagából kibomló lényként teremtményeket hoz létre, akik szintén teremtőként nyilvánulnak meg a maguk szintjén. A teremtmények teremtményei megöröklik a Mindenség Teremtőjének azt a vágyát, hogy saját lényük forrásából, valami újat alkossanak. Olyan módon nyilvánuljanak meg, ami korábban még nem volt a Teremtésben.
Egyszer a végtelen történelemben kezdetét vette egy csodálatos interdimenzionális projekt, amit talán nevezhetnénk egy kísérletnek is. A projekt célja az volt, hogy a Teremtés eltérő létsíkjain élő fajok egyesüléséből egy olyan létforma születhessen, ami egy lényként képes magába integrálni az eltérő dimenziók tudatosságát, megsokszorozva ezzel önön valóságteremtő képességét.
A megvalósításra több elképzelés is született, amik azután meg is valósultak. A lehetséges résztvevők örömmel jelentkeztek a feladatra, mivel a projektekben lehetőséget láttak önön lényük szélesebb körű kiteljesítésére és az abszolút valóság egy mélyebb megélésére. A részvétel teljesen önkéntes volt. A projektek közül az egyik az Emberi létforma megteremtése volt.
Az Emberiség projektet hatalmas várakozás előzte meg a szellemi körökben. Minden résztvevő izgatottan várta a feltételek megteremtődését és a kezdetet. Az Emberiség projektben alapvetően kétféle entitásminőség vett részt. Az egyik entitásminőség a Föld bolygón élő biológiai lény, a másik pedig az a csoport, akit Lélekközösségnek szoktak nevezni.
A két csoport karaktere és élettere alapvetően eltért egymástól. A Földbolygó adta a fizikai életteret és a sűrű fizikai testet, a Lelkek hozták a rájuk jellemző Isteni minőséget. Ez a megoldás nem volt teljesen új, hiszen a földön élő fajok már az ember megjelenése előtt is rendelkeztek egyfajta lelkiséggel.
Az Emberiség projekt egyik távlati célja az volt, hogy a földön élő sűrű fizikai létformákat átlényegítse egy magasabb rezgésminőségű energiával, miközben a finom rezgésminőség megteremtheti, ezáltal kifejezheti önmaga anyagi megfelelőjét. Eközben a siker és a szerzett tapasztalat mintául szolgálhat az univerzum többi lénye számára is.
A projekt kezdetén már megvoltak a magvai az emberi létezésnek, ezért a mostani, egy korábbi, de hasonló jellegű projekt folytatásának tekinthető. A korábbi eredményeknek köszönhetően a Földön őshonos fajok már rendelkeztek bizonyos mértékű tudatossággal és lelkiséggel. Bár ennek irányultsága némiképpen eltért az Emberétől, azért mégis egy stabil alapot biztosított a továbblépésre. Fontos szempont volt az is, hogy az előzmények által az ugrás nem volt nagyobb, mint amit a résztvevők meg tudtak volna lépni. Ettől függetlenül a Lélek számára emberkét megszületni nem könnyű és elég sok bátorságot igényelt.
A Föld fizikai bázisként való használata azért volt lehetséges, mert a Földön a fizikai sűrűség által generált gravitációs mező, bizonyos értelemben, közelebb húzza a bolygóhoz a különböző létsíkokat, megkönnyítve ez által a Test és a Lelek számára a létsíkokhoz való intuitív kapcsolódás lehetőségét. Alapesetben a Lélek nem képes a saját létsíkjáról tartósan kilépni, az egymásba zsugorodott közegben viszont majdnem hogy karnyújtásnyira kerültek a korábban nehezen elérhető, önmagánál sűrűbb rezgésminőségek.
Fontos megemlíteni, hogy a résztvevők közötti közös kapcsolat természetesen nem végérvényű. Mint az már eleve ismert, a kapcsolódás véges idejű és ciklusokban ismétlődő jellegű. A felek által szerzett tapasztalat és képesség viszont örökérvényű marad.
Kezdetekkor, a Föld Anya által adott volt, a főnixmadárként a hamvaiból ciklikusan újjászülető fizikai test. Készen, kidolgozott és kipróbált biológiai konstrukcióként. A biológiai test rendelkezésére ált a földi létezéshez szükséges összes információ. Már létezett a test felépítéséhez és működtetéséhez szükséges génállomány. Illetve, köztes médiumként, a korábbi generációk tapasztalatait tároló morfogenetikus mező és a faj szintű kollektív tudat.
Az emberi test a már korábban meglévő földi fajok alapjaira építkezett, ami a hasonlóságokból nyilvánvalóan látszódik is.
Tudni kell viszont, hogy az emberi test egy új konstrukció, tehát az Emberiség születése nem a majmokon történt szoftvercseréről szólt.
Az új jövő
Az egyesülésből mindkét fajnak hatalmas előnye származott.
A Lelkek által közvetített finom lélekenergia jócskán megemelte a Föld rezgésminőségét ez által teljesen új távlatokat nyitott a Föld és a rajtuk élő lények számára. A Lélek számára eleve nyitott interdimenzionális csatornák a Föld számára is elérhetővé váltak, megteremtve ezzel a magasabb rezgésminőségbe kapcsolódás lehetőségét. A finom magas rezgésű energiák „felhígították” a sűrű fizikai testet. Lágyítottak a kemény léttörvényeken. Kisseb hangsúlyt kapott az ok okozati törvény. A törvényként működő ösztönök és merev faji mintázatok lágyultak. Ezek utat nyitottak az érzelmi alapú szív intelligencia fejlődése előtt. Megélhetővé vált az együttérzés és szeretet egy újfajta érzése. Az állati ösztönök megélése mellett megjelent az érzések megélésének bizonyos fokú képessége. Elérhetővé vált egy újfajta az intelligencia, ami a pillanatnyi valóság leképezése helyett képzetes gondolkodásmódot tesz lehetővé. Felgyorsult az idő. Az új minőségek megjelenése önerősítő folyamatotokat indított el.
Az említettek és más egyéb tényezők eredményeként a földi az evolúció tempója óriási mértékben felgyorsult. Bizonyos esetekben néhány száz év alatt történt olyan fejlődés, amik az emberek nélkül, évmilliókig tartott volna. A fejlődés talán a házi kedvencek esetében volt a legszembetűnőbb. Esetenként megfigyelhető volt például, hogy a farkastörvények, gazdi iránti együttérzéssé és odaadássá szelídültek. Végeredményben a lélekenergia az anyagot elkezdte átlényegíti egy kifinomultabb minőségi formába.
Az előnyök vitathatatlanok voltak, de a Lelkekkel való együttműködés árát a Földnek meg kellet fizetnie.
Vajon mit nyernek az Emberként élő Lelkek?
A Lelkek számára a földi élet számtalan új lehetőséget kínál. A gravitációs mező által meghajlított létsíkok szinte karnyújtásnyira kerültek, ezáltal a lélek számára olyan szférák is elérhetőek, amik ugyan nem a földi létsíkhoz tartoznak, de korábban a sűrű fizikai test nélkül csak nehezen voltak megközelíthetőek. Az új szférák új valóságok megtapasztalását tette lehetővé, ezáltal a lélek teljesebbé válhat a korábbi állapotához képesest, hiszen lehetősége nyílik egy nagyobb valóság megismerésére és megélésére.
Az előbbieknél fontosabb, hogy a földi létezésben megtapasztalhatóvá váltak a Lélek belső önvalójának olyan részletei, amik a Lélek saját létsíkján, táptalaj hiányában rejtve maradtak. Minden teremtmény a saját rezgésminőségét sugározza önmagából, ennek hatására a kisugárzással harmonizáló energiaminőségek valóságként jelennek meg körülötte. A földön ezek az önvalóból sugárzott rezgések anyagivá válva vagy élethelyzetek formájában mutatják meg magukat. A lélek az elé került élethelyzetek által összehasonlíthatja, hogy mit feltételezett önmagáról és ebből mit és hogyan valósított meg a gyakorlatban.
Erényei és hiányosságai anyagi formájában realizálódnak. Gondolatai és hitrendszerei megtapasztalhatóvá és érzelemként megélhetővé válnak.
Az emberként megszülető lélek megtudja magáról, hogy ki is ő valójában. Olyan helyzeteket teremt maga köré, ami felfedi valódi személyiségét és megmutatja saját lényének fényét és sötét oldalát. Az önismeret által fejlődhet, majd maga is felelősségteljes teremtővé válhat. Ez a folyamat esetenként örömteli, máskor nehéz és csalódást keltő.
A földi valóságrendszerbe érkező lélek emberként való megszületésekor a polarizáció hatása alá kerül. Minden, ami itt történik, az ellentétpárokra osztódva érzékelődik és értékelődik a különállóság illúzióját keltve ez által. Ez a polarizáció lehetőséget add arra, hogy saját lelki teremtmények az egyéntől független külső megnyilvánulásként látszódjanak. A belső képek külső fizikai formát öltenek, egyfajta tükröt tartva a Lélek elé önmagáról.
A belső valóság külső megnyilvánítása, a Földre jellemző egyedi szimbólumrendszer használatával történik. Itt a teljesség tudat vagy annak hiányának tükrözése megnyilvánulhat például a pénzügyi anyagi helyzetben. Nyilván nem érhetne anyagi veszteség egy lelket egy olyan valóságrendszerben, ahol nem létezik anyag, esetleg még fizikai jellegű test sem.
A földi lét másik ajándéka a saját teremtőképesség megtapasztalása testi formában. Erre talán az egyik legszemléletesebb példa, amikor egy szülő az újszülött gyermekét elsőször a kezébe veheti. A Teremtő, azáltal fejezi ki önmagát, hogy önmagából fraktálszerűen kibomló lényként, a saját belső valóságát materializálja különböző formákban. A Teremtő teremtényei és azok teremtményei megörökölik a teremtőképességet, a teremtéssel járó örömöt, minden ezzel járó feladatot és annak felelősségét is.
A földi létezés nagyszerű gyakorlóhely a figyelem fókuszálásának és stabilan tartásának gyakorlására is. A valósátteremtő energiák egyirányúsírás nélkül szétszóródnak a térben. A földre született léleknek lehetősége van arra, gyakorolja több létsík teremtőerejének egyidejű összevonását.
A földi létezéssel a Lélek számára lehetőség nyílik az abszolút valóság egy újfajta megtapasztalására, a fejlődésre és belső lényének, fizikai formában történő részleges megteremtésére. A teremtéshez az ember felhasználhatja a Föld végtelenek tűnő erőforrásait.
Vissza az Emberiség Projekt menübe