Kék Lények támogatásával
Az új típusú energiák
A Földre jelenleg érkező energiáknak többféle fajtája van. A befolyásukat sok szempontból lehet vizsgálni. Vannak olyanok, amik mindenkire hatással vannak és vannak olyanok, amelyek csak bizonyos csoportokra hatnak. Nem lehet teljesen különválasztani hatásukat, mivel a többdimenziós mivoltuk miatt, egymásra is befolyással vannak. Leírásuk mindig csak egy bizonyos szellemi sík igazsága szerinti megközelítés, más síkokról nézve ugyanezek a jelenségek, más magyarázatokat adnak, a rendszer többdimenziós mivolta miatt.
Néhány típus az energiák közül:
Mindenkire hatással lévő, új típusú energiák
A kollektív energiák hatása olyan, mint amilyen az éghajlatváltozásé. Bár közvetetten hatnak, befolyásuk alól senki sem térhet ki, bizonyos mértékig minden ember a hatása alatt van. Megnyilvánulási formájuk különböző, de mindegyik egy újfajta tudatosság kialakulásának az irányába visz.
Működési módjuk az, hogy fokozatosan megváltoztatják az emberi létezés és érzékelés alapvető szabályrendszereit a kollektív tudatalatti rétegek módosítása által. Hatásukra az emberi fajra jellemző, legmélyebb tudati szinten található eszmerendszer átalakul. Ennek eredményeképpen nem ugyanazt jelenti majd embernek lenni, mint amit a korábbi történelmi korokban jelentett.
Felszínre hozó energiák olyanok, mint a víz alól felszálló buborékok.
Az új energiák sokféle hatásából az egyik az, hogy az emberekben az elnyomott és elfojtott érzések felszínre kerülnek, illetve fizikai formában megnyilvánulnak az érzelmek és a belső hitrendszerek ok-okozati következményei. A folyamat impulzusszerű, ezért markánsan érezhető. Ha ugyanezek az események, évek alatt történnének, akkor talán sokan észre sem vennék őket. Itt a cél az, hogy a régi, mostanra már idejétmúlt gondolatminták és energiák felismerhetővé váljanak, és jobbra cserélődjenek.
A működési mechanizmusuk leegyszerűsítve az, hogy olyan tudati rétegeket világítanak meg fényükkel, amik eddig homályban voltak, illetve lecsökkenik az időt az ok-okozati összefüggések között, ezáltal a gondolatok gyorsabban materializálódnak a szokásosnál. Szimbólum szintjén ez olyan, mintha egy sötét szobában centiről centire haladva felhúznák a redőnyt, ezáltal a fokozatosan erősödő fényben láthatóvá válik a rendetlenség és a szoba sarkaiban lebegő poros pókháló. Innentől már nem lehet mást tenni, mint rendet rakni és kitakarítani.
A kiegyenlítő energiák egyensúlyba hoznak bizonyos fajta energiákat azáltal, hogy az egyén életében már régóta a felszín alatt lappangó ki nem fejezett, meg nem élt lelki és gondolatbéli energiákat, fizikai megnyilvánulás formájában megjelenítik. A kiegyenlítő energiák hatása nem csak fájdalmas tapasztalatokkal járhat.
Ha megszemélyesítenénk őket, akkor azt mondanák nekünk, hogy most majd bekövetkeznek azok az események, aminek egyszer valamikor meg kell történnie, a cselekedeteitek következményeiként. Tevékenységük olyannak mutatkozik, mintha belső bírákként, pártatlan igazságot osztanának az egyén életében, a téves eszme megkapja büntetését a jó elnyeri jutalmát. Az által működnek, hogy a fizikai formában történő megjelenítés által ellenpólust képeznek azoknak a potenciáloknak, amik az egyén belső lényében már régóta érlelődnek, megnyilvánulás és megélés nélkül.
A gyakorlatban például okozhatnak betegséget az elfojtott érzések ellensúlyozására, de hozhatnak nem várt elismerést is a korábbi pozitív cselekedetek jutalmaként. Megnyilvánulásukban hasonlítanak a felszínre hozó energiákra, de nem ugyanazok. A felszínre hozó energiák inkább tanítani akarnak, míg a kiegyenlítő típusúak ezzel ellentétben semlegesítenek. Ezáltal az egyén élete megtisztul, adósságai kiegyenlítődnek, érdemei elismerésre kerülnek.
Az időérzékelésre ható energiák furcsa módon nem magára az idő „keletkezésére” hatnak, hanem az emberek a figyelmének a fókuszpontját változtatják úgy, hogy a külső fizikai valóság érzékelése mellett intenzívebben figyeljenek a belső lényükre. Ezáltal, ameddig befelé figyelnek, a külső valóság ideje elszalad előlük. Ez a jelenség azt az illúziót kelti számukra, hogy az idő felgyorsult.
Idő gyorsítására ható energiák szintén egyfajta fajta illúzió által működnek. Az idő illúziójának a lényege az, hogy a teremtő gondolatok kialakulása és a gondolatok hatására kialakuló fizikai valóság keletkezése között valamennyi „idő” telik el. Vagyis az ok és annak okozata között nincs egy merev, azonnali kapcsolat. Az ok-okozati kapcsolat jellege természetesen az adott személyek spirituális tudatosságának a függvénye és nyilván az élethelyzetektől is függ. Más egyéni szinten, és más a kollektív tudatosság szintjén.
Ez a technikai megoldás módot ad egy bizonyos fajta tapasztalatszerzésre. Szimbolikusan fogalmazva, ez lehetőséget ad arra, hogy a saját valóságát teremtő személy körüljárhassa, megismerhesse és elemezhesse a teremtményét, mielőtt az esetleg eltűnik előle a következő gondolata által. Viccesen fogalmazva „most szállj ki az autódból és nézd meg, hogy mit csináltál”. Ezáltal a teremtő a teremtményétől „időlegesen” külön tud válni. Ez azért lényeges, mert más szellemi szférákban nincsen idő, így ott az ilyen fajta tapasztalatszerzés nem lehetséges.
A gyorsuló időnél nem maga a felgyorsulás jelensége a lényeg, hanem az azonnali valóságteremtés állapotához való közeledés. Ennek csupán a következménye, a különböző idővel is összefüggő frekvenciák emelkedése, hiszen ha a hullámhossz csökken, a frekvencia értelem szerűen nő.
Csoportokra hatással lévő, új típusú energiák
Vannak olyan energiák, amik a kollektív energiákkal ellentétben csak azokra az emberekre fejtik ki a hatásukat, akik az új energia megjelenésekor képesek és hajlandóak befogadni azokat. Ezek az energiák közvetlenül hatnak, nem úgy, mint az előbbiek. Ezeket az energiákat könnyű összetéveszteni az általuk okozott hatásokkal. Esetenként nehéz eldönteni, hogy például valaki egy energiahullám tetején lovagol, vagy az energia hatására szerzett saját képessége emeli-e a magasba. A kettő között az a lényeges különbség, hogy az első esetben, ha az energia elapad, akkor az egyén visszazuhan a korábbi állapotába, míg az utóbbi esetben nem. Hasonló a helyzet a segítő és támogató lények energiáival is.
A kifinomultságot növelő energiák olyanok, amik képesek az egyén saját rezgésének minőségét áthangolni, hozzáigazítani az Isteni mintához. Az effektus olyan, mint amikor a tanítvány a mestere mellé áll és érzi annak magasabbrendűségét.
A különböző minőségű energiák esetében ez úgy érvényesül, hogy a kifinomultabb energia a durvábbnak az éleit „elsimítja”, ezáltal mentesíti azt a diszharmóniát okozó vadrezgésektől. Emellett olyan komponensekkel egészíti ki az alapenergiát, ami az eredetinek nem volt a része, de hasznos a számára, ezáltal lényegében kidíszíti, és csengő hangúvá teszi azt. A gyakorlatban a rezgések finomhangolása olyan, mint a fraktálok „kibontása”. A konkrét haszonként az egyén kifinomultsága növekszik.
A kifinomultság növelését szokták a tudati frekvencia emelésének is nevezni, ez egy mindenki számára érthető kifejezés, ezért praktikus a használata, a valódi működésére nézve azonban félrevezető. A tudatosság növelésében nem az alaprezgések frekvenciájának az emelése az igazán lényeges, hanem azok frekvenciaspektrumának a kibővítése. Ha önmagában a tudati alapfrekvencia számítana a spirituális tudatosság növelésében, akkor abból az következne, hogy a frekvencia emelésével a tudatosság arányosan nő! Viccesen megfogalmazva, ez azt jelentené, hogy ha egy varrónő a varrógépét a pedállal felgyorsítja, akkor a gép kerepelésének a frekvencia változása, a varrónő tudatóságát alapvetően elhangolja. Viszont egészen más helyzet, ha egy hangszer, például egy orgona hangját halhatjuk. Az orgona képes a varrógép kerepelésének az alapfrekvenciáját előállítani, viszont azzal ellentétben harmonikus hangokat bocsájt ki. Az orgona egy adott billentyűjének lenyomásakor megszólal a hozzá tartozó alaphang, de az alaphang mellett megjelennek annak a felharmonikusait is. A felharmonikusok, természetesen, harmonizálnak az alaphanggal, de emellett lehetőséget adnak arra, hogy további billentyűk lenyomásakor a zenei harmónia megmaradjon, sőt kibővüljön. Így a hangok akár egy szimfóniává is válhatnak, emiatt, a kifinomultságuk révén, már valóban képesek lehetnek magasabb szintre hozni a hallgatót.
A varrógépek párhuzamos járatása viszont, élvezhető szimfónia előadására nem ad lehetőséget, akkor sem, ha a számszerinti frekvencia értékek megegyeznek az orgona hangjaiéval.