A Zene gyógyító angyalai, Lélekmesterek
Mi, a Teremtő lényének az Angyalai vagyunk! Szolgálatunk az, hogy a nehéz helyzetbe került Lelkeket, a művészetünk által felemeljük!
Mi, a Lelkünk egyik részével a Teremtőhöz kapcsolódunk, míg a másik felünkkel, gyengéden átöleljük, az általunk pártfogolt Lelket, ezután, a művészetünk eszközeivel felemeljük a tiszta fénybe.
A Lélek, nálunk megpihenhet, feltöltődhet a szeretet energiájával, felmérheti helyzetét, tájékozódhat, és a szabad akarata szerint továbbszállhat.
A Teremtő tudása által, a Lélek mesterei vagyunk! Tökéletesen átérezzük a Lélek legfinomabb rezdülését is. Látjuk a Lélek fejlődésének az útját, átérezzük minden örömét és bánatát. Művészetünk által mindig azt a dallamot játsszuk a Léleknek, ami a legközelebb viszi önagához, vagyis a saját Isteni forrásához.
A mi célunk nem a szórakoztatás, hanem a gyógyítás, vagy pontosabban harmonizálás. A Földön a gyógyítónak hívnának minket, mi azonban inkább úgy neveznénk magunkat, hogy „olyanok, akik harmóniát varázsolnak”. A léleknek nincsenek olyan betegségei, mint az emberi testnek, ezért orvoslásra sincsen szüksége. A Léleknek tulajdonképpen csak egyetlen féle gyógyítás kell, az, hogy a szeretet által visszataláljon a saját Isteni középpontjába. Végső soron, minden féle gyógyítás ebbe az irányba kell, hogy mutasson! A Lélek számára a problémát, az univerzum ritmusából való kiszakadás okozza, szerintünk a harmónia hiánya lehet a Lélek egyetlen „betegsége”.
A zene hatalma óriási! Képes felmelegíteni a leghidegebb lelket és képes megpuhítani a legkeményebb szívet is. Ez annak köszönhető, hogy a zene fényként képes átjárni a lelket, a dallam pedig felébreszti az érzelmeket. A lélek ilyenkor ösztönösen önmaga felé fordul, körül néz, és mindenben Istent látja maga körül.
A földről nézve úgy látszódhat, hogy gyógyítás közben, transzba ejtjük a lelket. A saját nézőpontunk szerint, ennek éppen az ellenkezőjét tesszük, vagyis felébresszük, és kihozzuk a saját káprázatából.
A művészetünk által, a Lélek eggyé válhat a zenével, ilyenkor hagyja, hogy a zene hullámai ringassák. Ez olyan, mit a tenger hullámain hanyatt fekve ringatózni, távol a külvilág zajától, vagy ellazultan lebegni egy puha, égszínkék felhő közepében. Ez a lélek megtisztulása, ilyenkor felszabadul, leolvad róla a máz, ami sötét fátyolként körülveszi, látása és valóságérzékese kitisztul, fénye úja felragyog. Ilyenkor a lélek valósággal megkönnyebbül és felemelkedik. Szolgálatunk közben intuitíven ráhangolódunk a Lélekre. Ha kell, akkor, hosszú és elnyújtott dallamokkal mély érzelmeket varázsolunk, máskor pedig könnyedséget, végtelen örömöt és szeretetet sugárzunk magunkból. A mi énekünk teljes mértékben odaadó, a zene által, önmagunkat adjuk oda másoknak.
A közvetlen segítségnyújtás mellett, más művészlelkeket is támogatunk inspirációinkkal. Lelkületünk, a sűrűbb valóságokba érve, sokat veszít a fényéből, gyakran eltorzul vagy kifordul önmagából, de az alapvető üzenete mindig megmarad. A lélek csalhatatlanul felismeri azt, amire éppen szüksége van! Az általunk inspirált művészek, tehetség formájában viszik magukkal lényegünket, ezáltal egy ösztönös csatorna nyílik köztük és köztünk. Mi, már a fizikai test születése előtt a művész lelkéhez kapcsolódunk.
A zene a Lélek éneke.
Amikor egy zenemű felcsendül valahol a teremtett világban, a lélek spontán felfigyel rá, mert ez egy teljesen ösztönös reakció számára. A zene az érzelmeket megszólítja és felébreszti, ezáltal a Lelket azonnal mozgásba lendíti. A zene minden létsíkon vagy szférában ugyanazt jelenti. Ennek oka az, hogy minden Lélekben az Isteni alap minta ismétlődik, az aktuális önkifejeződési formától függetlenül. A zene régebbről való, mint az ember, vagy akár a fizikai világmindenség.
Pontosan tudjuk és értjük, hogy a mi tevékenységünk, a spirituális fizika szabályai szerint leírható hullámjelenségekre és más szabályszerűségekre épül. Mi azonban, egyáltalán nem éljük bele magunkat ezekbe az elvekbe, mert ez a megközelítés, teljesen idegen az érzelemvilágunktól. Mi, a zeneműveink komponálásakor, tisztán az intuitív képességeinkre hagyatkozunk. A saját érzékelésünkkel ráhangolódunk a segítségnyújtásra szoruló Lélekre, és aszerint rezdülünk, ahogyan azt a Lélek igényli, az Isteni harmónia felé vezetőúton. Minden dallamunk, a Lélek pillanatnyi igényének megfelelően van megkomponálva, ezért nincs két egyforma alkotásunk.
A zene érzékelése, a különböző létsíkokon eltérő lehet, és értelemszerűen, az adott sík fizikai lehetőségeihez van igazítva. A kevésbé sűrű világokban, a zene nem csupán halható, hanem kiterjedten és képszerű érzékelhető. Ez azt jelenti, hogy lényegében, a zene alakot ölt, és ködszerű, színes térbeli alakzatként látszódik. Emiatt a dallamokból, a lágyabb valóságokban, rendkívül összetett és csodálatos szépségű művek komponálhatóak.
A hang-alakok ködszerű, térbeli szobrokként látszódnak. Az ottani művészek a zenét, képesek a két kezük közé felcsavarni, képesek a zenébe belebújni, mint egy ruhába, képesek a zenét úgy a közönségük közé dobni, ahogyan egy virágcsokrot. A dallamok végén a zene fokozatosan eltűnik a térből, eloszlik, mintha elpárologna.
A mi testvéreink színekkel gyógyítanak, módszerük a miénkhez hasonlítható. Közös teremtményeink a Hag-Színek.
A Lelkekkel való munka hajtóereje az öröm, a lelkesedés, a mély szenvedély és legfőképpen a feltétel nélküli szeretet! Ezek a Lelki javak, a Teremtő ajándékai számodra!
Melletted állunk és felmelegítünk a szeretetükkel!
Segítünk, hogy mélyen átérezhesd az örömöt és a szeretetet. Mi, az Isten örömét és szeretetét oltjuk a szívedbe!
Ha ránk nézel, magad is átérezheted, az Isteni gondviselésbe vetett hitünket és a végtelen bizalmunkat az Istenünk felé.
Bátorítunk, hogy építsd fel a saját Mennyországodat!
Fényből és szeretetből építsd!
Visza a Multiverzum menübe