Predátorok
Külső megjelenésünk
Mi alapvetően humanoid típusú, fizikai testben élő lények vagyunk. Alapvetően Lelkek vagyunk, éppen olyan Lelkünk van, mint nektek. Mi is bolygón élünk. Természeti lényeknek tartjuk magunkat. A környezetünkkel igyekszünk a lehető legmélyebb szimbiózisban élni. Nekünk nincsen olyan műszaki jellegű technológiánk, mint nektek. Hiszünk az Isteneinkben, a természeti erőkben és önmagunkban. Fajunk a tiétekhez hasonló fejlődési pályán mozog. Célunk, hogy Lélekként egybeolvadjunk a Mindenséggel. Sokan támogatnak minket a felemelkedésben. Tudjuk, hogy van még hova fejlődnünk, ezért igyekszünk a lehető legtöbbet tenni magunkért.
Ha látnátok minket, akkor valószínűleg ijesztően hatna rátok a külső megjelenésünk. Ragadozó kinézetűek vagyunk. Testünk az embernél valamivel nagyobb termetű és erősebb. Úgy nézünk ki mintha egy embert, egy dinoszauruszt és egy imádkozó sáskát összekevernél.
A kezünkön három erős ujjunk van, hegyes, belül pengeszerűen éles karommal. A lábunk szintén háromujjú, ezen kívül van egy kisebb sarkantyúnk is, amin szintén hegyes karommal van megáldva. Körmeink hegyesek, felül ívesek és elnyújtottan háromszög alakúak, belső éleik pengeszerűen élesek. A körmeinket folyamatosan karbantartjuk, ezért mi nem használunk az étkezéshez kést és persze villát sem. Van hátul egy rövid gyíkszerű farkunk, ezt biztosan viccesnek találjátok. A bőrünk a rovarokéhoz hasonló, ám annál sokkal rugalmasabb és hajlékonyabb, egyfajta átmenet az emberi bőr és a rovarpáncél között. Fekete színűek vagyunk. Az emberekénél sokkal erősebb fizikumunk van. A földön élő állatok közül, a legtöbbel el tudnánk bánni akár puszta kézzel is, bár egy kifejlett oroszlán vagy krokodil azért feladná a leckét.
Vallásunk
Mi, az ősi múltunk örökségeként, napimádóak vagyunk. A bolygónknak van egy hatalmas vörös Napkorongja, ami életenergiával lát el minket. Reggelenként felmegyünk a magaslatokra és a hegyekbe a Napistenünket imádni.
Ti is ismeritek azt az érzést, amikor a Nap melege bársonyosan átmelegít és élettel tölt fel. Nálunk a Nap és az Élet neve majdnem ugyanaz, csak egy árnyalatnyi különbség. A napunk hője tart minket életben, nap mint nap. Tudjuk, hogy a napunk egy kihunyó félben lévő égitest ezért minden nap imádkozunk érte.
Fejlődésünkhöz nagyban hozzájárult, hogy nálunk fejlettebb fajok a pártfogásukba vettek és tanítottak minket. Tőlük tanultuk a másik világokhoz való kapcsolódást és a lélek erejének a használatát is. Nálatok a spiritualitást csak néhány ember fantáziálásának tekintik, nálunk viszont egy teljesen természetes megélés és egy alkalmazott tudomány is egyben.
Szaporodásuk
Tojásokkal szaporodunk. A tojások héja képlékeny, részben átlátszó és fekete pöttyös. A tojások világra jövetelekor már félig kifejlett állapotban van az embrió, nagyjából úgy, mint nálatok egy koraszülött. Ebből az állapotból fejlődik tovább a születéséig. A tojásaink héja áttetsző, ezért látszik, ahogyan az embrió a tojás belsejében mozog. Számotokra ez talán morbid és horrorisztikus látvány lenne, de nálunk ez természetes.
Mikor az utódunk kikel a tojásból, az apa nagyon nagy büszkeséggel bemutatja az újszülöttet az Isteneinknek és a közösségnek. Az apa napkeltekor elviszi a gyerekét a vallási szertartásaink helyszínéül szolgáló magaslatra. Itt egy szertartáson felajánlja a Felkelő Napnak az újszülött életét, illetve bemutatja a közösségnek az új kis jövevényt. Mint már említettük, mi napimádók vagyunk.
Látásunk
Mi nem csupán az általatok ismert fénytartományt látjuk, hanem a hősugárzást és az UV sugárzást is. Képesek vagyunk érzékelni a mágneses erővonalakt is bár nem olyan élesen mintha a szemünkkel látnánk. Bizonyos mértékig képesek vagyunk belelátni a szilárd tárgyakba is az anyag kisugárzása által. Mindenféle színt látunk, amit ti ismertek, sőt még talán többet is. A zöld szín viszont viszonylag ritka a bolygónkon. Bizonyos mértékig képesek vagyunk érzékelni egymás gondolatait. Ezáltal képesek vagyunk gondolatátvitellel is kommunikálni egymással.
Kicsi szürke barátaink
A történelmünk egy korai szakaszában brutális ragadozók voltunk, kb. olyanok, mint nálatok a húsevő dinoszauruszok. Ehhez minden testi adottságunk adott volt. Később kapcsolatba kerültünk olyan fajokkal, akik hatással voltak a világnézetünkre. Felismertük, hogy lelki érzésvilágunk elnyomott és az életünkben nem kap elég hangsúlyt.
A bolygónkon rajtunk kívül egy másik humanoid faj is él. Ők kistermetű, gyenge testű, szürke lények. Kezdetben elítéltük és kizsákmányoltuk őket. Primitív és lusta lényeknek tartottuk őket, mert egész nap henyéltek és látszólag nem csináltak semmit, magukról is alig voltak hajlandóak gondoskodni. Később kiderült róluk, hogy rendkívül fejlett belső érzelemvilággal rendelkeznek. Ők a valóságukat nagyrészt önmagukban élik meg és nem a valós fizikai világban. Igazi álmodozók, egy meseszép, rajfilmszerű érzelemvilágban élnek. Idővel rájöttünk, hogy a kicsi szürkék belső képeit mi is képesek vagyunk megélni.
Ez az élmény számunkra a valóság megtapasztalásának egy új dimenzióját nyitotta, a szó szoros értelmében és egyben beindított bennünk egyfajta lelki fejlődést. A velük való kapcsolatunk megváltozott, kizsákmányolókból támogatókká váltunk. Idővel függővé váltunk tőlük. Az általuk alkotott könnyed érzelemvilág olyan lett számunkra, mint a kábítószer, vagy nálatok a régi időkben a fűszer, só, cukor vagy a kávé. Mostanra egymást támogató fajokká fejlődtünk. Felismertük, hogy egymást kiegészítve mindannyian előrébb jutunk.
Légi közlekedés
Mint már említettük, mi természeti lények vagyunk és nem egy technológiai faj. Egy szimbolikus hasonlattal élve, a mi technológiánk olyasmi, mint a Flinstone családban Frédi és Béni lábbal hajtott autója. Mi a kőkorszaki technikákat ötvöztük a szellemvilág erejével. Így bizonyára meglepően hangzik számotokra, hogy vannak repülésre képes járműveink és képesek vagyunk a rövidtávú űrutazásra is.
A bolygón való repülésre egy csónakszerű eszközt használunk, ami mágneses tulajdonságokat mutató kőporok keverékéből van összetapasztva. Maga a jármű rendkívül egyszerű, leginkább egy csónakra vagy fürdőkádra hasonlít. Semmilyen hajtóművel nem rendelkezik és a súlya is jelentős, ebből adódóan, egy alapvetően repülés képtelen tárgy. Jogos a kérdés, hogy akkor hogyan is képes felemelkedni.
Mint már említettük, mi szoros kapcsolatban állunk a természettel és az azt működtető erőkkel. Ebből adódóan ismertünk olyan természeti erőket, amik képesek egy ilyen jármű mozgatására. Mi a reptetéshez szükséges természeti erőket megszelídítettük, és úgy hasznosítjuk őket, mint ti a háziállatokat. Ez egy olyan csereügylet, mint nálatok a ló vagy bivaly alkalmazása.
A repülő csónakjainkból létezik egy és többszemélyes változat is. Az egyszemélyeses változatok csak a bolygónk mágneses erővonalai mentén képesek repülni. Ebből a szempontból nézve „kötött pályás” a közlekedés, olyan, mint nálatok a vasút vagy közúthálózat. A repülés úgy történik, hogy a „pilóta” a szándéka erejével meghívja és irányítja a reptetéshez szükséges energialényt. Nincs semmilyen más technikai berendezés vagy légi irányítás.
Ez a fajta megoldás számotokra bizonyára furcsa, bár az ismeretink szerint, a ti bolygótokon is alkalmazható lenne. Mi úgy tudjuk, hogy az Emberiség régóta ismeri ezt a fajta közlekedési módot. Gondoljatok Aladdin repülő szőnyegére és a lámpásra, amiben a Dzsin lakik. Bár ez csak egy mese, de a működési elv ugyanaz, a Dzsin repteti a szőnyeget.
Számunkra érthetetlen, hogy miért használtok felfoghatatlanul bonyolult gépeket a közlekedésre.
Űrutazás
Az említett megoldással képesek vagyunk elhagyni a bolygónkat is.
Az űrhajónk olyan, mint egy repülő barlang. Az anyaga összetapasztott kőpor keverék. Leginkább egy kősziklára hasonlít, alakja piramis vagy szivar alakú. Ti azt mondanátok rá, hogy egy eleve repülésképtelen objektum, és igazatok van. Semmi féle hajtóműve sincs és nincsenek bonyolult létfenntartó berendezések sem. A bejáratát egy kúp alakú kővel zárjuk.
Út közben nem szállhatunk ki akárhol, mivel nincsen űrruhánk. Nem mehetünk akárhova, csak rövidtávú utazásra van lehetőségünk. Az űrutazás számunkra egy meglehetősen kockázatos vállalkozás, a túlélés közel sem garantált. A rendkívül korlátozott lehetőségeik ellenére, messzebb eljutottunk az űrben, mint eddig az Emberiség.
A jármű rányitására magunk közül kijelölünk egy vezetőt. Induláskor, a járműben, mindenki egy irányba térdel és előrehajol, a fejét a padlóra hajtja, imádkozik és koncentrál. Ennek a szertartásnak a célja, hogy az energiák egyesüljenek, de legfőképpen egy irányba hassanak. A koncentrált energiák aktivizálják a megzabolázott természeti erőket és a jármű elindul. Ez egy kicsit olyan, mintha egy középkori gályában lennénk, de ne feledjétek, mi „kőkorszaki szakik” vagyunk. Az űrhajóinkkal nem tudunk messze eltávolodni a bolygónktól, annak ellenére, hogy maga az utazás gyors. Kalandozásaink olyan jellegűek, mint nálatok a nagy földrajzi felfedezések kora volt, a XV. században.
Navigáció
Az űrhajónkban már van némi műszerezettség. Ennek a jellege a XV. századi tengeri hajózás navigációs műszereihez hasonlítható, a működési elve azonban kissé eltér azoktól. A bolygóknak és minden űrbeli objektumnak van egy egyedi kisugárzása fény, hő, UV, mágneses és spirituális energia formájában. Ezeket a kisugárzásokat ásványi kristályok segítségével begyűjtjük, fókuszáljuk és erősítjük, megsokszorozva ezzel a természetes érzékelési képességeinket. Ne feledjétek, mi segédeszközök nélkül is képesek vagyunk érzékelni ezeket a sugárzásokat.
A jelerősítő technikánk szintén az ásványok segítségével működik. Az ásványi lencsék segítségével befogott hullám, az ásványon belül pattogva felgyorsul és áttranszformálódik. Használunk interferencia elvén működő távcsöveket is. Az eszközeinkben semmilyen elektronika sincs. Használatuk tisztán a természet adta képességeink érzékenységének növelésére épül.
Navigációs „számítógépeink” szintén kőkorszakiak, szó szerint. A felerősített és fókuszált sugarakat a kristályon belül ütköztetjük, ezek interferenciaképéből és elhajlásából adódó képet pedig megfigyeljük. Vannak térképeink is a felfedezett területről. Ezek kézzel készülnek, és üvegszerű ásványokba vannak karcolva, több réteg egyesítésével. Ez primitívnek tűnhet, de a térképek a fény felé fordítva térbeli hatást keltenek. Az átlátszó térképeket a szemünk elé téve, olyan hatást érünk el, mintha 3D mozi szemüveget vennénk fel. Az átlátszóságuk miatt, egyszerre látszódik bennük a környezet és a többdimenziós térkép. Egy ilyen térkép pontossága nyilván nem mérhető össze egy műszer pontosságával, viszont ezek a térképek nem csupán a látható fénytartományban működnek, hanem az infra, az ultraviola, a mágneses és az asztrális tartományból is tartalmaznak információkat.
Bár képesek vagyunk elhagyni a bolygónkat, mégsem mi vagyunk az Univerzum nagy utazói és felfedezői. Ismeretink szerint, az űrhajóinkkal nem tudunk eljutni hozzátok, mert nem ugyanazon a létsíkon vagyunk, hanem egymás mellett. Ha felétek repülnénk, akkor a kettőnk valósága elmenne egymás mellett. Úgy, mint az egymás mellett, de másik sínpáron száguldó vonatok, vagy a felhők az égen.
Űrutazásaink egyik célja a kíváncsiságunk kielégítése és az ismeretszerzés, másrészt pedig, hozzátok hasonlóan, mi is kalandvágyóak vagyunk.
Lélekvándorlás
Teljes joggal merülhet fel a kérdés bennetek, hogyha fizikailag soha nem találkoztunk, akkor honnan ismerünk benneteket.
A felfedezéseinknek van egy másik módja is. Ez alapvetően eltér a technikai megközelítéstől. Mivel mi hozzátok hasonló lelkek vagyunk, ezért mi ugyanúgy megszülethetünk egy másik bolygó gyermekeként, ahogyan ti is, és ezzel a lehetőséggel élünk is. Egy másik bolygóra való leszületéskor a fizikai test adott, emellett ruhaként felvesszük az adott helyre jellemző sajátosságokat, így gyakorlatilag ugyanolyanná válunk, mint a helyiek. Így megszülethetünk akár emberként is, ha ehhez engedélyt, illetve támogatást kapunk a Föld Isteneitől. Sajnos emberként megszületve elfelejtjük, hogy honnét származunk, valamilyen szintű belső emlékezetünk azonban megmarad.
Valóságshow
Az itthon maradottak, bizonyos mértékig képesek az emberként élő testvéreink földi élményeit érzékelni. Az érzékeléshez spontán intuitív kapcsolatot használunk.
A mi társadalmunkban is van megfelelője a televíziós valóságshow–nak. Mi, a nagy tudású öregjeinket körbeülve hallgatjuk az általuk előadott meséket. Ez olyan, mint amikor az indiánok a tábortűz körül halhatják a nagyjaikat. A nagy tudású társaink közül valóak az Utazók. Az Utazók közülünk valóak, de éltek már másik bolygókon is. Mégis visszatértek hozzánk hogy erősítsék fajunkat. Ők, az élményeiket elmesélve tanítanak minket. Vannak közöttünk olyan médiumok is, akik a másik világokban élő társaink által megélt valóságot közvetítik, telepatikus kapcsoltat által. Persze ezek a közvetítések nem teljesen tényszerűek, de ha valaki sok ilyet meghallgat, akkor viszonylag hiteles képet kaphat a saját világunkon kívül lévő valóságról.
Ámulattal hallgatjuk ezeket az élménybeszámolókat. Nagyon tetszenek például a romantikus és a sci-fi filmjeiteket. Időnként azért adódnak értelmezési problémák és ebből adódó vicces helyzetek. Kezdetben néhány sci-fi filmetekről azt hittük, hogy ti ezeket paródiaként értelmezitek és rengeteget nevettünk a történeteken, tudván, hogy egy ilyen jelenet a valóságban teljesen elképzelhetetlen lenne. Más filmeket viszont dokumentumfilmnek hittünk, mert bizonyos részletei nagyon élethűnek tűntek. A filmművészetetek által sokat tanultunk tőletek, főleg a humor és a szeretet megélésének képességében. Ezekért természetesen nagyon hálásak vagyunk nektek. Van azért néhány olyan furcsa szokásotok is, ami számunkra érthetetlen.