Kék Lények
Mi, hozzátok hasonlóan, egy bolygón élünk. A bolygónknak két napja van, az egyik acélkék árnyalatú a másik sárga fénnyel világít. A megjelenésünk a tiétekhez hasonló, mi is humanoid típusúak vagyunk és nekünk is van lelkünk. Életmódunk valamelyest hasonlít a földi létezéshez, annyira mindenképpen, hogy el tudjatok képzelni bennünket.
Bár emberszerűen nézünk ki, fizikai testünk kevésbé szilárd, mint egy emberi lényé. Ha ránk néznétek, akkor olyannak látnátok minket, mit egy ember alakú szivárványt, ugyanis nincsenek határozott körvonalaink. Úgy nézünk ki, mint egy többrétegű színes aurarétegbe burkolózott ember. Messziről leginkább egy színes felhőnek látszódunk, bár a domináns színünk a kék. Ha hozzáérsz egy emberhez, akkor határozottan érzed a testétnek a körvonalait. Ha hozzánk érnél, az olyan érzés lenne, mint egy lufi tapintása, ami lenyomva fokozatosan felkeményedik.
A fizikai testünk sűrűsége töredéke az emberi testének, emiatt könnyűek vagyunk. A testünknek van egy központinak nevezhető sűrűbb magja, ami emberi alakú. A bőrünk képlékeny és zselészerű, olyan, mint egy szupergumi, ami rendkívül puha, de mégsem nem szakad el. A zselészerű bőrünket körülveszi egy többrétegű energiamező, ami kezdetben szövetszerű, majd kifelé haladva egyre finomabb struktúrájúvá és áttetszőbbé változik.
A bőrünk színe alapvetően kék, a körülötte lévő egyre finomodó energiamező olyan hatást kelt, mint egy színes vattacukor, ami végül egy felhőszerű energiamezővé vékonyodik. A testünket körülvevő energiamezőn a tárgyak akadálytalanul áthatolnak. Külső megjelenésünk nehezen megfogható, mert színűnk és alakunk az éppen megfigyelt részünk függvénye.
Külsőleg hasonlítunk ugyan az emberre, belső szerveink mégis eltérnek. Fejméretünk valamivel nagyobb. Az agyunk nagy része, intuitív kommunikációra használható területekből áll. Hajunk ugyan nincsen, de a fejünk körül lévő színes auramező színét akaratlagosan képesek vagyunk változtatni, ez olyan hatást kelt, mintha nekünk is lenne „frizuránk”.
Alapvetően kétféle táplálékunk van, az egyik fizikai, a másik pedig energetikai jellegű. A létünkhöz szükséges energiákat nagyrészt a körülöttünk lévő térből vesszük fel. Táplálékunk nagy része olyan energiákból áll, amiket akár érzéseknek is nevezhetnétek. Ti is ismeritek „lelkileg tápláló” kifejezést. Mondhatnánk, azt is, hogy fénnyel táplálkozunk, de ez nem lenne teljesen igaz, a fizikai testünk fenntartásához szükségünk van anyagi jellegű táplálékokra is. Nekünk nincsenek belső emésztőszerveink. Ételeinket a bőrünkön keresztül vesszük fel.
Kiegészítő étrendnek a növények nedveit fogyasztjuk, és hozzátok hasonlóan fejlett gasztronómiával rendelkezünk. A „konyhaművészetünk” nem az ételek feldolgozására, hanem a növények nemesítésére épül. Mi a testünk felszínén vesszük fel a tápanyagokat, ezért ételeink olyanok, mint nálatok a só fürdők, kézkrémek, testápolók, egyéb bőrápoló gélek. A feleslegessé vált salakanyagok anyagok, pedig elillannak a testfelszínünkről. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az anyagi jellegű ételigényünk töredéke a tiéteknek, arányosítva, grammokban lenne mérhető a napi fogyasztásunk.
Nálunk nincsen kifejezett étkezés, felfrissülés céljából belebújunk egy növényekbe, ilyenkor egyé válunk a növény lényegével. Ez a fajta eggyé válás nem csupán fizikai táplálékot ad, hanem lelki felfrissülést is biztosít. Csodálatos érzés beleolvadni egy növény testébe! A földön ti is átélhetitek ezt a fajta érzést, ha a természet lágy ölében vonulva átöleltek egy fát, vagy a puha pázsitban heverésztek. A bolygónkon élnek állatok is. Mi ezeket nem eszünk meg, hiszen ehhez nincsenek is szerveink. Háziállatokat sem tartunk, viszont a természet lényeivel szoros kapcsolatot ápolunk. Ez egyfajta lelki kötelék, ami segít a bolygón tartani a figyelmünk fókuszát. A testen kívüli utazásaink során, a bolygónk lényinek szépsége, irányt mutat a fizikai testünkbe való visszatérésre. Minket akár természeti lényeknek is nevezhetnétek, bár számunkra ez alapvető megközelítés, nem egy külön kategória.
A társadalmunk létének a célja, egyfajta kutatás-fejlesztés, az abszolút valóság feltérképezése, más világok lényinek támogatása és új valóságrendszerek létrehozása. Mi alapvetően technikai és technológiai fajnak tekintjük magunkat, mégsem használunk olyan műszaki berendezéseket, amire számítanátok. Az általunk használt technológiák alapvetően eltérnek az általatok ismertektől. Mi alapvetően az energiák koncentrálása, mozgatása, transzformálása által dolgozunk. Ennek a fajta technológiának a működtetéséhez a testünkben biológiai szerveink vannak. Azt feltétlenül szeretnénk kihangsúlyozni, hogy az említett szervek és képességek, az emberi lényben is megvannak, igaz szunnyadó formában. Az általunk használt technológiák és a használatukkal elért eredményeink messze felülmúlják az Emberiség pillanatnyi lehetőségeit.
Mi a bolygónkon nem hoztunk létre olyan fizikai struktúrájú építményeket, mint az emberiség. Az általunk létrehozott konstrukciók emberi szemmel nézve láthatatlanok. Fizikai szemmel nézve, a világunk egészen egyszerűnek tűnik. Az építményeink látszólag félkészek és haszontalanok. Az emberi szemmel látható részek valójában csak fizikai alapok, amik hatalmas interdimenzionális építmények lehorgonyzását biztosítják a bolygóhoz. Mi nem csak az általatok ismert fizikai valóságban tevékenykedünk, hanem egy tágabb valóságot magába foglaló többdimenziós térben.
A fajunk félúton van a fizikai világ és az szellemi világ között. Azért születünk meg egy bolygó fizikai lényeiként, mert fizikai test nélkül, a szellemi térből indulva nehezen tudnánk megvalósítani az elképzeléseinket. Egyszerre túl nagyot kellene lépnünk a célunkig, ezért inkább eljövünk félútig, és onnét megyünk tovább.
Mi, a fizikai testünket és a bolygónkat egy köztes állomásnak tekintjük az utazáshoz. Ezért nekünk nem célunk az, hogy a jelenlegi tartózkodási helyünkön, számunkra felesleges átalakításokat végezzünk. Számunkra az önkifejezés nem a közvetlen környezetünk fejlesztését jelenti, hanem másik valóságrendszerekben való munkálkodást.
Számotokra a világunk olyannak tűnhetne, mint egy színes rajzfilm vagy egy idealizált festmény. Ezen látszólag nem történik semmi. Egyszerű, félkésznek tűnő épületeket látnátok. A csodálatosan napfényes mezőkön heverésző vagy a levegőben lebegő lényeket látnátok, akik látszólag teljesen céltalanak és tétlennek tűnnek. Olyanok, mint a jóllakott napközisek elalvás előtt.
Az egymással való kommunikációnk teljesen intuitív alapon működik, gondolatokat vetítünk ki egymásnak, amit a másik megért. Ezen kívül képesek vagyunk bizonyos mértékig belelátni a társaink gondolataiba is. Egymást nem a külseje alapján különböztetjük meg, hanem a személyének a kisugárzása alapján. Ezt a fajta kommunikációt nem köti a távolság. Az intuitív kommunikáció által ismerjük egymás érzéseit és gondolatait, nálunk ez a Facebook itteni megfelelője. Ez a módszer az esetünkben, technikai segédeszközök nélkül is spontán működik.
Nekünk is van szemünk, amivel a normál fizikai fénytartományban láthatunk, de emellett van olyan biológiai szervünk is, amivel a normál fénytartományon kívül eső „láthatatlan” elektromágneses fénytartományban is érzékelhetünk. Ilyen szervetek nektek is van, és harmadik szemnek nevezitek. Mi ezt az adottságunkat folyamatosan használjuk, ezért az általunk érzékelt spektrum jóval szélesebb. Képesek vagyunk szándékaink szerint változtatni az érzékelési tartományt, vagyis eldönthetjük, hogy mit akarunk látni. Különállóan megfigyelhetjük például egymás aurarétegeit. Ezt nektek megélni bizonyára szokatlan érzés lenne, mert a megfigyelt rétegtől függően mindig másnak látszódunk. Ez olyan mintha valakinek a röntgenképét látnád a külseje helyett.
Nálunk is vannak nemek, de a különbségek nem olyan markánsak, mint a földi emberek esetében. A nők és a férfiak között inkább jellemvonásbeli különbségek vannak. Vannak közöttünk olyanok is, akiknek nincsen a földi értelemben vett nemük, mert szükségtelennek tartják ezt a fajta polarizációt. Fejlett szexualitásunk van, de az nem kapcsolódik az utódnemzéshez.
A szex sem kapcsolódik feltétlenül a testiséghez. Intuitív úton érzéseket küldünk egymásnak, és ez olyan hatást kelt, mintha fizikailag megérintenénk egymást és közben lényünk egymásba olvadna. Nálunk, amikor egy férfi vonzalmat kíván ébreszteni egy nőben, akkor olyan gondolatokat küld felé, amiről azt feltételezi, hogy az kellemes érzéseket vált ki benne. Ezzel azt üzeni, hogy ha velem leszel, akkor erre számíthatsz. A nők olyan színű és rezgésminőségű aurát alakítanak ki maguknak, ami vágykeltő módon vonzóvá teszi őket a férfiak számára. Az udvarlás tulajdonképpen a nálatok megszokott módon működik, azzal a különbséggel, hogy a testiségnek nincsen olyan erős szerepe.
Mivel a szexualitásunk a testiség helyett a személyes kisugárzásra épül, mi fizikai kontaktus nélkül is tudunk szexelni. Mivel a kisugárzásunkat és az érzéseinket a tér és az idő nem korlátozza, ezért az élményhez nem kell feltétlenül közel lennünk egymáshoz. Ez bizonyára rendkívül furcsa lehet számotokra, pedig ez a módszer a lehetőségeket és a minőséget hatványozottan növeli. Szexualitásunk rendkívül sokszínű és szinte végtelen számú variációban zajlik, mivel a testi korlátok nem kötik a lehetőségeket.
Mi, tudunk szexelni, egy még meg sem született társunkkal is, az intuitív lélekkommunikáció által. Illetve, egy olyan lélekpárunkkal is, aki már nem él közöttünk fizikai testben, ez talán kissé morbidnak tűnhet számotokra. A mi világunkban, a szexualis közeledésre alig van visszautasítás, mert mi alapból olyan mélységű lelki viszonyban vagyunk egymással, mint nálatok a házastársak. Egyoldalú vonzalom esetén, legfeljebb az élmény nem lesz olyan mély.
Nálunk a szexualitás két lélek egybeolvadása, ami kölcsönös szeretetet, tiszteletet, odafigyelést, elfogadást, megbecsülést, egymás szépségében való gyönyörködést jelenti. És persze nem utolsó sorban kalandot is! A szexualitás által, egy újfajta köntösben élhetjük meg azt az érzést, amit a bolygónkra való leszületésünk előtt, egymás iránt éreztünk lélekként. Nálunk viszont kevésbé erős a fizikai testi vágy, a fajfenntartási ösztönből eredő mozgatóerő pedig teljesen hiányzik.
A szaporodásunk alapvetően eltér az emberétől. Utódainkat a testünkön kívül növesztjük. Nekünk nincsenek földi értelemben vett szaporítószerveink, van viszont olyan szervünk, amivel materializálni tudjuk a mindent átszövő finom energiamezőt.
Az utód, az anya energiaterében, aurájában fejlődik, ez úgy látszódik, mintha a nyakába ülne, vagy a hátán hordozná. A fejlődő magzat testének az anyagát nagyrészt az anya biztosítja, emellett azért az apának is vannak feladatai. Nem csak az apa és az anya vesz részt az utód fizikai testének kialakításában, hanem kisebb mértékben mások is, amolyan keresztszülőként.
A leszületni kívánó lélek felkéri a szülőket és a keresztszülőket, hogy vegyenek rész a fizikai testének materializálásában. A szülők és a keresztszülők a testi adottságaik alapján kerülnek felkérésre. A leszületni kívánó lélek, a céljainak leginkább megfelelő szülőket keres, mert az ő energetikai mintázatuk, genetikai örökségként adódik át az új testbe. Az átadott energiamintázatok pedig fizikai adottságokként és képességekként jelennek meg az újszülöttben.
A lélek, az új testének fejlődése közben, folyamatosan váltogatja a fókuszpontját, az eredeti és élőhelye és az új fizikai teste között. A saját lényének fizikai testbe történő átfókuszálása, rendkívül megterhelő lehet a leszülető lélek számára, főleg ha még nincsen elég gyakorlata ebben. Mint már említettük, anya elsősorban a fizikai építőanyagot biztosítja. Az apa feladata a leszülető lelket az anyaggal összekapcsolni, fókuszpontját egyben tartani és az új test struktúráját felépíteni. A keresztszülők pedig a genetikai sokszínűséget biztosítják. Látható, hogy az új jövevény megszületése lényegében egy intenzív csapatmunka. Egy személy számára ez túlságosan megterhelő feladat lenne.
A magzat, a fejlődés köztes állapotban szellemszerű lényként látszódik, a fejlődése előrehaladtával viszont egyre jobban láthatóbbá válik az anya terében. Nincs határozott születési időpont. Az újszülött egyre gyakrabban válik le az anyja teréről, majd idővel önálló életbe kezd. Az új jövevényt alapvetően a társadalom neveli, mindenki a saját gyerekének tekinti, és úgy is viszonyul hozzá. Nálunk elképzelhetetlen, egy, a gyerekeit egyedül nevelő sokgyermekes anyuka. A társadalmunkban, nem az utódok köré szerveződik a család, a párkapcsolatok azok köré a tevékenységek köré szerveződnek, amiért megszülettünk a bolygóra.